Egészen félelmetes, hogy állataink tulajdonságai, tettei mennyi emberi hasonlóságot mutatnak.

Ez a birka például-  jobb élet reményében-a többieket kihagyva a buliból finom falatokhoz próbált jutni, de nagyobb fába vágta a fejszéjét, akarom mondani kisebb vödörbe dugta a fejét. Nem talált kukoricát a vödör alján, de képtelen volt visszahúzni a buta fejét. És ment egész délután a többiekkel, úgy csinált, mintha legelt volna,sőt, még kukucskálni is elég jól bírt. Külső segítséggel tudott csak megszabadulni terhétől, mert a vödör fogója ráakadt a fejére.....szóval nem könnyű  egy buta birkának sem megszabadulnia meggondolatlan tettének következményeitől.........

Tyúkjaim idáig egy börtönben tengődtek, életfogytiglanra ítélve, féltvén őket egy újabb végzetes támadástól. Most elnöki kegyelmet kaptak, amit még mindig nem fogtak fel teljesen. Ezt persze komoly logisztikai munka előzte meg, mert a tyúkok nem éppen észlények, nem értenének a szép szóból, ha elmagyaráznám nekik az új szabályokat.

feltaláltam a hangosképet Helyet cseréltek a kacsákkal és egy napig szokták a lakókocsit, mint új otthont.Az esti lefekvésnél adódtak kisebb nézeteltérések köztem és köztük, de kicseleztem őket, mert-minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy kicsit több eszem van azért, mint nekik.Nem értették meg, hogy ők ezentúl itt éjszakáznak, és nem mutattak hajlandóságot, hogy nyugovóra akarnának térni.A tápos zsák aljában találtam még néhány maroknyit, ami számukra rég elfelejtett csemege volt.Jancsi és Juliska után szabadon végigszórtam a hazafelé vezető utat és láss csodát-mind betalált.

Aztán másnap a párom kistraktorral áthúzta őket a birkák felségterületére.Ez-ugyebár, már körbe van kerítve, miután nyáron komoly konfliktusba kerültünk velük a villanypásztor átugrálása miatt.

Most lakóközösséget alkotnak a birkákkal, közös udvarhasználattal.
Az együttélés persze konfliktusokkal jár,mert a birkák rájártak a tyúkok betevőjére.Most egész mélyen betolom a táljukat a lakókocsi alá, ahová a birkák már nem tudnak bemászni(bár megpróbálják).
És megérte. A tyúkok boldogok, egész nap tücskörésznek, bogarakat keresnek és zöldet csipegetnek.Sokkal kevesebbet esznek a takarmányból a tojások pedig hatalmasak.

A dunaföldvári vásár is a mi megyénkben van, de már olyan hatalmas méretűvé nőtte ki magát, hogy a tömeg hömpölygése óriási sebességgel sodor, én meg nem tudok úszni...

Bezzegpuszta egy emberes köpésre van tőlünk, az ott gazdálkodó család felbátorodott és vásárt szervezett  minden hónap első vasárnapjára.( valószínűleg ők is a Merjetek nagyot álmodni -gondolattal játszottak el-sikeresen:))

És igen, a környékbeliek örömmel mennek.Mert csak éljük a megszokott életünket és elfelejtünk TALÁLKOZNI. És itt belebotlasz harminc éve nem látott kollégista társadba, akinek csak a beceneve jut eszedbe,vagy a volt szomszédodba, akit sok éve nem láttál-és itt megállsz és BESZÉLGETSZ.....


Nem szeretem, ha mítingelünk és dzsembörire járunk, de ennek a vásárra járásnak olyan fílingje van, hogy várod a következőt.

Mert plázában nem tudsz rácsodálkozni olyan sapkára, amilyenben még Te is büszkén jártál óvodába: