Az egy dolog,hogy saját húst és tojást eszünk,de én szeretek a tyúkok látványában is gyönyörködni.Elmesélem, hogy kezdődött ez a "szerelem"az ezüst wyandotte.fajtával.

Interneten láttam meg először ezt a tyúkfajtát.Két helyről rendeltem tenyésztojást,de miután az volt életem első gépi keltetése,csak tizet- tizet mertem.Ti ne így tegyétek.Egy rakás pénzbe került az utánvétes ,törékeny tojás postai szállítása,ha többet rendeltem volna,akkor is ennyibe került volna a szállítás,ráadásul kétszer!!!(azért rendeltem két helyről,mert ezt javasolják,ha tenyészcsaládot akarunk kialakítani).




Arányaiban ez volt a legrosszabb kelés.A 20 tojásból kettőt már a keltetés alatt,a forgatáskor összetörtem.Soha, későbbi keltetésekkor egyet sem,de persze a legdrágább tojásokból sikerült.

A18-ból 8 kelt csak ki.Ebből egyet véletlenül én magam tettem el láb alól,meg is sirattam,de véletlenül az infralámpa agyonnyomta.Egynek pedig csak a tollait találtam meg.Kiengedtem őket zöldet csipegetni és elszámoltam magam.Elbújt,éjjel pedig a róka megtalálta.Ez a hátránya,hogy nem lehet névsorolvasást tartani a tyúkoknál.
A hatból pedig egy kakast elajándékoztam Erdélybe, mert nem rózsataraja volt(ezt szakkönyvből vettem,nem vagyok ennyire okos).Ott csak a  MAGYAR kakasként emlegetik,ő az úr, és már a szomszéd tyúkjait is ő rendezi.Valószínűleg Erdélyt a mennyországnak gondolja.

Nekem maradt 2 kakasom és 3 tyúkom,akiket már különválasztottam a többiektől. A kerítés még nem elég magas,így egy tyúk a többiektől mindig átrepül.Színeiben megegyezik,de persze magát még nem látta tükörben.Azt hiszi,hogy közéjük tartozik.Nagy csalódás fogja érni.