Hánzi úrfi a múltból

Talán megbocsátjátok,ha nem minden bejegyzésem szól a tyúkokról és a kertről,de tegnap felemelő élményben volt részünk,amit szeretnék Veletek megosztani.


A ház,amelyben élünk, egy gazdag földbirtokos családé volt 1949-ig,az államosításig.Már az 1730-as évektől itt élt ez a család,a mostani házunk a kiegyezés után épült.Az én Mariska nénim a 13.-ik életévében volt,amikor elszegődött szolgálólánynak a nagyságáékhoz.Délelőtt a háztartásban,nyáron délutánonként pedig a gyerekekre vigyázott,pedig még ő is gyerek volt akkor..Nyaranta sok rokongyermek   töltött itt heteket,fizetős vendégként.
A bácsi,aki itt járt nálunk,1949-ben volt itt utoljára,15 éves korában,56-ban külföldre ment.Megrázó pillanat volt,amikor Hánzi úrfi két bottal és Mariska néni,ugyancsak botra támaszkodva, találkozott 63 év után.
-Hánzi!Nem hoztam Neked zöld békát!-kiáltott fel .Újra gyerekké váltak,nevettek,visszaemlékeztek.
Búcsúzáskor Mariska néni kézcsókot kapott,majd összeölelkeztek és sírtak.
-Ha előbb nem ,egy emelettel feljebb találkozunk....

posted under |

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát ennél szebb történet nincs. De jó lett volna ott lenni veled Lizi!!! Fogadok ők mind a ketten most erről álmodnak vagy ha nem tudnak aludni ezen gondolkonak.

Bogyó írta...

Ez nagyon szép, és megható volt. Én is sírtam...

BAnya írta...

De aranyosak! Igazán megható pillanatok lehettek.

margoo írta...

Nagyon édes történet!!!
Köszönöm, hogy leírtad :))

Csipkerózsa írta...

Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet!
Tökéletes hét-indító volt nekem, éppen erre volt szükségem...

Anyavirág írta...

Jól tetted, hogy leírtad, szívet melengető.....

nonci26 írta...

Ez egy csodás történet:) Köszi szépen, hogy elhoztad Nekünk :)

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments