Bolyongásaink

Kicsit elmaradoztam a bejegyzésekkel, de volt rá okom(sajnos).Nem zúdítanám Rátok a konkrétumokat, mert mindannyian vívjuk a magunk küzdelmeit.

Tavaly egy veszélyes rengetegbe keveredtünk, betegségnek hívják.Nem vettük észre, hogy kerültünk oda, de a kifelé vezető utat sokáig nem leltük.A családunk, barátaink támogatása nagyon sokat segített, és az, hogy bíztunk a Jóistenben, nem véletlenül jelölte ki ezt a nehéz utat nekünk.És már láttuk az ösvényt, ami kifelé vezetett, már beragyogott a nap fénye a lombok között....néhány napja azonban egy másfajta rengetegben találtuk magunkat.Most itt próbáljuk venni az akadályokat sorban egymás után.És keressük a kifelé vezető utat...tudom, hogy együtt,egymásba kapaszkodva és egymásból erőt merítve sikerülni fog..

posted under |

12 megjegyzés:

Dominika írta...

Bár nem ismerjük egymást, de a legjobbakat kívánom nektek. Gyógyulást, egészséget!!!

J. írta...

Kedves Lizi! A soraid nagyon szíven ütöttek. Szívből kívánom, hogy rátaláljatok a kifelé vezető útra.

chanson írta...

Olvasgatlak régebb óta, nagyon megdöbbentettél...Gyógyuljatok mielőbb... :-)

kovtama írta...

Ó :(:( Nagyon sajnálom, sok erőt és jobbulást nektek!!!!!!

Anikó írta...

Én is azt tudom kívánni, találjátok meg a kivezető utat! Ha bármiben segíteni tudunk, csak szólj!

margoo írta...

Legyőzitek ezt is! Szívből kívánom!!!

Petra írta...

Kitartás!

Névtelen írta...

Olyan pozitív az életviteletek, legalábbis a blogodból ez jön le, nem történhet semmi nagy baj veletek! Minden jót! Eszter

vargaera írta...

♥♥♥

Mazsianyu írta...

Kívánok mindent legyőző erőt!

Csipkerózsa írta...

Minden nap eszünkben vagytok, emlegetünk Benneteket, imádkozunk Értetek.
Kapaszkodjatok belénk is, talán segít.

Juhmeli írta...

Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rátok és erre a bejegyzésedre, annyira szíven ütött amit leírtál. Kívánok minden jókat nektek.

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments