Divatos dolog szidni a facebookot is, mint sok minden mást az életben. Nekem mégis sok apró örömet okoz. Megcsodálhatom Franciaországban élő unokaöcsémék kislányát, amikor felveszi élete első balettruháját, rácsodálkozhatom arra, hogy van olyan gimis osztálytársam, akinek most született fia, miközben az enyém nemsokára nagykorú lesz, megismerhettem ezen keresztül egy Kanadában élő olvasómat, barátommá vált egy porcelánvásárlós oldalon véletlen levelezésbe került hölgy, és több, mint százszor leírhatom a köszönöm szót születésnapom után.

Néhány hete feltettem ezt a képet ,vagy a testvérét ejtőernyős címmel.

És nem telt bele néhány perc, erdélyi barátnőnk édesanyja,akivel személyesen még sosem találkoztam,de a világhálón már jó ismerősök vagyunk, megosztott velem egy történetet .Böjte Csabától .
Egy néniről szól, aki piacra indult, a nagypapája által ültett diófákról, a gondviselésról.
Tudjátok, ezt a képet annál a tíz diófánál készítettem, amit esküvőnk után nem sokkal kaptunk Édesapámtól....
Ültessetek Ti is diófát!