Versenyeztem a kotlóssal, és kiütéssel nyertem, bár ez az utolsó pillanatig kétesélyes volt.
Elült a törpetyúkom, 13 tojáskáján , én pedig másnap elindítottam a keltetőt hatvan-egynéhány tojással.Azért nem tudom pontosan, mert most volt az első év, hogy nem jegyzeteltem, nem számoltam százalékot, nem vontam gyököt, bár nem is tudok, csak keltettem a magam örömére saját tojásokat és ajándékba kapott zengő tojásokat vegyesen.

Már fejben megírtam a bejegyzést arról, hogy bezzeg a tyúk nem töri össze a tojásokat, mikor megjelöli a két oldalát, mert  ő ennyivel okosabb és ügyesebb nálam.De nem várt esemény történt. Gondját viseltem én a kotlósnak, minden nap enni küldtem, nyugta volt, beszórtam tetűirtóval is-okulva egy előző évi tapasztalatból, miszerint a tyúktetű megjelenése egyenes arányosságban van a kotlós számával-mégis, egyik reggelre kint találtam a fészekről, a tojások közelében sem járt már órák óta és nem is akart már visszaülni .Közölte, hogy ennyi volt.A hideg tojásokkal rohantam fel, mint egy koraszülött mentő, és gyorsan bedugtam a keltetőbe őket, nem sok reményt fűzve a csodához.Az én pipjeim aztán szép sorban kikeltek, több mint negyvenen vannak, de a krédlitojások meg sem moccantak.
Most már tudom, hogy nem melegítette őket mostohájuk teljes gőzzel, késve indultak fejlődésnek és átvészelték a magas páratartalmat ,míg a többiek kikeltek,de lámpázáskor kiderült, hogy van élet bennük-még kaptak egy esélyt tőlem.Most megy a keltető 13 picike tojással, és még sosem küzdöttem így néhány csibéért. Várom a csodát!