Lidike megtisztelt,hogy Nekem is továbbadjon egy virtuális díjat, köszönöm.A célja ennek a díjnak( szerintem) ,hogy felhívjuk egymás figyelmét mások gondolataira.


A díjátadás szabályai szerint:

• továbbítani kell 4 bloggernek, akik 200 alatti követői számmal rendelkeznek
• értesíteni kell a megajándékozottat
• megemlíteni, hogy kitől érkezett a díj

Azért ne úgy képzeljétek a gazdálkodást, hogy mindig minden sikerül.......mert nem.....

Bár a veszteségek is sok mindenre megtanítanak, talán többre is, mintha minden elsőre flottul menne.

Ikerbáránykáink egyikét elvesztettük, részben a mi hibánkból.A birkákat sem zártuk be minden este, és azt gondoltuk-miután képesek voltak az akolban egymás báránykáit fellökni-nem baj, ha kint maradnak éjszakára báránykáikkal együtt.A kerítés-villanypásztor kettőst bevehetetlen bástyának gondoltuk. Most már tudjuk, ez hiba volt.....mert jött a gonosz róka( szerintem)...és reggelre a kisebbik ikernek, persze a kislánynak hűlt helyét találtuk.
Abban a pillanatban nagyon dühös voltam a rókára- persze ő is csak ennivalót akart vinni a kölykeinek-de most már hálát adok, hogy így választott.Mert mit tettünk volna egy kétségbeesett anyabirkával, aki nem talál megnyugvást másik báránykájában, ha egy egykét szemelt volna ki vacsorára??

Azóta esténként szigorú létszámellenőrzés mellett bezárjuk őket, sőt még egy villanypásztorral is körbevettük a hálószobájukat.
Amikor ezeket a képeket készítettem, próbáltam egy képen lekapni az összes báránykánkat.

Minden régebbi feltevésemet, miszerint Fülöp, a kölcsönkos mulya lenne, az élet megcáfolta.Egy hét leforgása alatt 4 birkánk vált anyukává a 14-ből, 5 bárányka boldog anyukájává.Most hivatalosan is átkeresztelem XV. Buja Fülöppé......
Számoltunk vele gondolatban, hogy nem lesz ez fenékig tejfel......Két ikerellésből a mai nem végződött szerencsésen, egy kisbárányka halva született...ez van,el kell fogadni.....ez az élethez hozzá tartozik.....

a tegnapi fotó ma estére már aktualitását vesztette,itt még csak Ropika látható az ikrekkel

Fantasztikus élmény látni, ahogy világra jönnek ezek a csöppségek.Ezek a jámbor állatok, akiket akár buta birkának is nevezhetnénk, csak elvonulásukkal, halk, bánatos bégetéssel jelzik, hogy valami változás következik be az életükben.És egy pillanat alatt ANYÁVÁ válnak, azonnal nyalogatják, szeretgetik báránykájukat, aki rövid idő múlva megpróbál lábra állni (ez azért nem mindig sikerül elsőre,sokszor elbukik, de azonnal újra próbálkozik), és hamarosan megkeresi a táplálékot jelentő tőgyeket....

Nem vagyok jártas a birkagenetikában, de azt biztosan állítom, hogy a nagy, szomorkás fül a domináns gének közé tartozik.Mindegyik tiszta apja!

Hétvégére vártam, hogy bújjanak végre a keltetőben a kiscsibék......tegnap este egy virgonc feketeség már teljesen kibújt, rosszalkodott és muszáj volt különrakni, mert össze-vissza forgatta a tojásokat.

• A ma reggelemet bearanyozta ez a levél, amit most megosztok Veletek.Egy nagyszerű embertől kaptam, akit a blogon keresztül ismerhettem meg.Barátság az első pillanattól....Sírás nélkül én sem tudtam felolvasni.......
  

  
  

  
  Kedveseim,
  Most már eljutottam a FODRÁSZHOZ is. Évek óta fogadkozom: "Évi, rendesen osszuk be az ünnepek előtti időt..
  Mindenre jusson!"
  Aztán a fodrász rendszerint lemaradt. Egy kicsi csalódással vegyes önvád: hát nem megy ez neked pajtikám,
  nyúvadt fejjel ünnepelsz. Megint.
  Kozmetikus haha, viccelsz?
  
  De ma...
  A fiúk az egyin,
  a nap 7ágra süt, gondoltam, na most belefér egy kis kényeztetés.
  Bevágódok (persze időpont nélkül) az egyetemhez legközelebbi helyre. Kicsit feltűnt, hogy a szokásosnál több rokkantakat szállító busz áll a parkolóban, de gondoltam, a közeli idősek otthonából ma hozzák a néniket bácsikat szépülni.
  A tulajnő emígyen:
  -Ma különleges napunk van.
  -(én) -Úgy ám Nagycsütörtök,( Úristen de idegesítő lehetek ezzel a tanáros stílussal...)
  (egészen büszke voltam magamra, hogy angolul eszembe jutott Maundy Thursday egyébként)
  -Ma a fodrászaink is mások. Mint mondtam, különleges napunk van. Sokan most vannak itt először.
  -???
  -Ajánlhatom Yvonne-t?
  -Persze.
  És most jön a lényeg. Yvonne, korombéli, de elgyötörtebb arcú, asszony volt,
  a beszéde kicsit akadozott a bemutatkozásnál.
  Én sem vagyok egy Shakespeare,-erre sem ügyeltem különösebben.
  Aztán a hajmosásnál érzékeltem először, hogy a keze nagyon darabos, itt-ott rángatja a fejem..
  A törülközőt már nem tudta turbánosan feltekerni, de ez is belefér.
  Aztán megbeszéltük, hogy milyen is legyen a frizúr,
  a frufrút már igazítani kéne, de egyébként csak szárítást kérek.
  Nem mesélem teljes részletességgel, hogy a fésük keresgélését, a balzsamok kiválasztását, a hajszárító tartását,
  a koncentrálás micsoda
  arcjáték kíséretében történt.
  Mármint a részéről.
  Lassan derengett a felismerés: Yvonne fogyatékkal élő asszonytársam egyike.
  A 35 perces küzdelem a hajvágásnál érte el katartikus pillanatát, de ezt már nem tudom tudósítani, mert behúnytam a szememet.
  Odaajánlottam a Gondviselőnek mindkét szemem világát és az arcbőrömet. A hajam kinő úgyis.
  Az olló koordinálatlanságát a behúnyt szem mögül is érzékeltem...
  Túlesve mindenen (feltünően jól néztem ki...)
  , kedvesen a kasszáig kísért és a tulnő előtt körbefordított, mint egy új, és ajándékba kapott hajasbabát.
  -Úgye, milyen jó lett? kérdezte várakozóan.
  A kanadaiakba lehet szerelmesnek lenni, mert ekkor az egész fodrászat odagyűlt körém és bizony körbecsodált.
  -Yvonne, nahát, milyen jó lett, modern és hogy csillog...
  Yvonne sugárzott a boldogságtól.
  Fizetés, nagy borravaló (remélem ő kapja).
  Yvonne-től kapkodó elköszönés.
  Aztán a gyanúsan piros szemű tuajdonosnő megölelt:
  -Köszönöm a bátorságát és a szívét -mondta, de ekkor már én is sírtam.
  Kedveseim, kételkedünk, tamáskodunk, hordozzuk a sebeket.
  Magunkét, másokét. Gyógyuljunk, Gyógyítsunk, Húsvét erre mindenképpen jó alkalom.
  Áldott szép ünnepet mindannyiunknak:
  gyógyító öleléssel,
  Éva
  az Üveghegyen innen,
  Óperencián túl
  Kanadából

Ahelyett, hogy veteményeztem volna, ma Holle anyósat játszottam.Egyszerűek a szabályok: végy egy partvist, lehetőleg élénk színűt (hogyha elejtenéd a hóban, könnyen megtaláld), öltözz fel rétegesen és húzz kapucnis kabátot, ha nem szeretnél több kiló havat a nyakadba, és játszd azt, hogy megmented a fáidat a hó súlya alól!Könnyű játéknak tűnik,de nem az.

Szembeötlő a különbség, nem igaz? És ebben a játékban az a vicces, hogy bár tudod, hogy el kellene szaladnod, mikor zuhan lefelé a hó, de több, mint 30 centis hóban ugyebár ez képtelenség.

.Nem vettem volna lelkemre, ha a világháborút is megélt bukszus most adta volna fel a harcot...
Sajnos az az ezüstfenyő, ami egy szélviharban már megmentődött és talán kilazulhattak az amúgy sem mélyen levő gyökerei, most áldozatul esett a hónak.


Tegnap egy egyensúly játékot játszottam, abban nem voltam túl sikeres.Fogj egy hólapátot az egyik kezedbe, a másikba pedig egy fáskosarat, és próbálj meg kapaszkodás nélkül lemenni a csúszós, jeges lépcsőn!Végülis leértem az aljára, de nem azzal a testrészemmel értem földet, amelyikkel eredetileg terveztem....

Játszhattok nyuszi ül a hóbant fűbent is!