Az utóbbi bejegyzésekből kimaradtak a kiscsibék, annyira a birkáink bűvkörébe kerültem.

Nem ők Isten legszebb teremtményei, ezt szögezzük le az elején.De ők is finom húsú kacsák, ami mégiscsak fontosabb a szépségnél.Bár a hivatalos pézsmaréce elnevezés azért javít valamit az imázsukon, talán jobban hangzik holmi közönséges némakacsánál.

Tavalyi kiskacsáinkból meghagytam egy gácsért és két tojót, hátha Nekem is sikerül kacsadinasztiát nevelnem.Nem is tudom, hogy ez a próbálkozás gazdálkodásom egyik kudarcának vagy sikertörténetének nevezhető.
Mert bizony úgy jártam, hogy tavasszal megszántam őket, és miután a kertben akkor még csak néhány tökéletesnek éppen nem nevezhető salátában tudtak volna kárt tenni, minden nap kiengedtem őket zöldet csipegetni.Nem őriztem őket, amikor éppen eszembe jutott, bezártam az ajtajukat.Csak az tűnt fel, hogy egyre tisztábbak....megtalálták az udvarunk végében folydogáló Siót.
Ez még rendben is lett volna, de két hét mindennapos fürdés után sztrájkolni kezdtek a tojók.Hiába próbáltam őket becsalogatni, csak néztek rám bambán, de nem jöttek ki a vízből.Én pedig nem tudok úszni....Este már zseblámpával sétáltam fel s alá,és hívtam őket rendületlen. Reggelre már csak egyikük álldogált a körtefa alatt ....várt Rám.
Azért én vidám végét képzelek el a fejemben ennek a történetnek, amiben nem ragadozók szerepelnek, csak egy hercig vadkacsa, aki elcsábította az első pillantásával és boldogan élnek valahol a Sió és a Sárvíz között és nevelgetik tarkabarka kacsáikat.
A maradék két kacsám azóta kijárási tilalom alatt él, és ami a legbosszantóbb, hogy rá két napra a maradék tojóm elkezdte rakni a tojásait.De nem ám az általam kijelölt ládába,hanem egy sarokba,amit ő sokkal megfelelőbbnek érzett.Napról napra több tollat tépett ki magából,
a végén már ki sem látszottak a tojások.

Lidike megtisztelt,hogy Nekem is továbbadjon egy virtuális díjat, köszönöm.A célja ennek a díjnak( szerintem) ,hogy felhívjuk egymás figyelmét mások gondolataira.


A díjátadás szabályai szerint:

• továbbítani kell 4 bloggernek, akik 200 alatti követői számmal rendelkeznek
• értesíteni kell a megajándékozottat
• megemlíteni, hogy kitől érkezett a díj

Azért ne úgy képzeljétek a gazdálkodást, hogy mindig minden sikerül.......mert nem.....

Bár a veszteségek is sok mindenre megtanítanak, talán többre is, mintha minden elsőre flottul menne.

Ikerbáránykáink egyikét elvesztettük, részben a mi hibánkból.A birkákat sem zártuk be minden este, és azt gondoltuk-miután képesek voltak az akolban egymás báránykáit fellökni-nem baj, ha kint maradnak éjszakára báránykáikkal együtt.A kerítés-villanypásztor kettőst bevehetetlen bástyának gondoltuk. Most már tudjuk, ez hiba volt.....mert jött a gonosz róka( szerintem)...és reggelre a kisebbik ikernek, persze a kislánynak hűlt helyét találtuk.
Abban a pillanatban nagyon dühös voltam a rókára- persze ő is csak ennivalót akart vinni a kölykeinek-de most már hálát adok, hogy így választott.Mert mit tettünk volna egy kétségbeesett anyabirkával, aki nem talál megnyugvást másik báránykájában, ha egy egykét szemelt volna ki vacsorára??

Azóta esténként szigorú létszámellenőrzés mellett bezárjuk őket, sőt még egy villanypásztorral is körbevettük a hálószobájukat.
Amikor ezeket a képeket készítettem, próbáltam egy képen lekapni az összes báránykánkat.

Minden régebbi feltevésemet, miszerint Fülöp, a kölcsönkos mulya lenne, az élet megcáfolta.Egy hét leforgása alatt 4 birkánk vált anyukává a 14-ből, 5 bárányka boldog anyukájává.Most hivatalosan is átkeresztelem XV. Buja Fülöppé......
Számoltunk vele gondolatban, hogy nem lesz ez fenékig tejfel......Két ikerellésből a mai nem végződött szerencsésen, egy kisbárányka halva született...ez van,el kell fogadni.....ez az élethez hozzá tartozik.....

a tegnapi fotó ma estére már aktualitását vesztette,itt még csak Ropika látható az ikrekkel

Fantasztikus élmény látni, ahogy világra jönnek ezek a csöppségek.Ezek a jámbor állatok, akiket akár buta birkának is nevezhetnénk, csak elvonulásukkal, halk, bánatos bégetéssel jelzik, hogy valami változás következik be az életükben.És egy pillanat alatt ANYÁVÁ válnak, azonnal nyalogatják, szeretgetik báránykájukat, aki rövid idő múlva megpróbál lábra állni (ez azért nem mindig sikerül elsőre,sokszor elbukik, de azonnal újra próbálkozik), és hamarosan megkeresi a táplálékot jelentő tőgyeket....

Nem vagyok jártas a birkagenetikában, de azt biztosan állítom, hogy a nagy, szomorkás fül a domináns gének közé tartozik.Mindegyik tiszta apja!

Hétvégére vártam, hogy bújjanak végre a keltetőben a kiscsibék......tegnap este egy virgonc feketeség már teljesen kibújt, rosszalkodott és muszáj volt különrakni, mert össze-vissza forgatta a tojásokat.