Szeretem a pöttyöket, komolyan .De nem mindenhol, inkább egy táskán vagy egy kendőn és ott is csak mértékkel.
Néhány napos pihenésre utaztunk, de előtte még sikerült  szépen rendbe szedni a kertemet (kis külső segítséget is igénybe véve).Minden megkapálva, a kihúzkodott borsó helyére újabb adag borsó, zöldbab és uborkamag került. Biztos tudjátok milyen érzés, amikor nyugodt szívvel utazol, nem nyomaszt mindenféle disznóparéj és tarack rémálmaidban, és tudod, hogy egy hét múlva úgyis felveszed a kapát és folytatod, ahol abbahagytad.....
Ma hazaértünk és első utam a kertbe vezetett. Már a cserépbe ültetett balkonparadicsomot is bárányhimlősnek véltem, de a kertemre ki lehetne tenni a vigyázat, frissen permetezve-táblát.
Tavasszal,amikor veteményeztem,egy vasmadár egészen közel keringett hozzám, akkor sem dobódtam fel a gondolattól, csak magamban fortyogtam..

Most viszont a muskátlik, dáliák, tökök és uborkák levelére lyukat égetett valamilyen vegyszer, mert valószínűleg nem megfelelő széljárásban helikopterrel permetezték a szántóföldet a Sió túlpartján. Engem pedig esz a méreg, mert amióta kertészkedem,semmilyen vegyszer nem került a kertembe...... most ezzel hogy békéljek meg??????Hol van az én szép vegyszermentes kertem?????És hogy egyek, ajándékozzak a terményeimből????Ez nem arról szól, hogy kárpótlásul fizetünk néhány ezer forintot, mert a saját magad által megtermelt zöldség és gyümölcs megfizethetetlen!!!!Mérges vagyok, nagyon!!!!!

Borsóval kelünk és fekszünk, de vagyunk így néhányan, ugye?
Rájöttem, hogy milyen nehéz is borsót termeszteni, amikor ma, szedés közben elnéztem a cukkini és tökbokrokat magam mellett. Ha kicsit elbambulunk, esetleg nem vagyunk otthon, vagy csak lustaságból nem nézünk be egy tökbokor alá, nem történik semmi. Ha túlnövi a rántott töknek való zsenge kamaszkort, jó lesz főzeléknek, ha nagyon elbambulnánk, megeszik a tyúkok és lesz helyette másik. De a borsó tényleg más tészta. Május vége közepe óta, mikor is megettük az első inkább csak borsósnak nevezett levesünket, egészen mostanáig, amikor nem lehet úgy kinyitni a hűtőszekrényt hogy ne találkozz borsólevessel, borsófőzelékkel, esetleg rizibizivel-árgus szemekkel , lankadatlan figyelemmel lesem az ágyásokat nap mint nap.
És miután az idén volt szerencsénk nagyban termelt ,emberi fogyasztásra kínált takarmányborsót kóstolni, aminek a maradékát még a birkák is otthagyták, még többet nőtt a szemünkben a zsenge borsó kifejezés.

Már úgy érzem, megállnám a helyem egy borsófejtés olimpián és élvonalban végezhetnék egy Szedd le-fejtsd ki-blansírozd- és dobd a hűtőbe időmérő versenyen is , a mellem dagad a büszkeségtől, hogy az elvetett 1 kg velőborsó vetőmagból ezidáig 8 kilónál többet sikerült eltenni télire.Nem, abszolút ráfizetés, ha kiszámolod a rengeteg időd és munkád, amit eltöltesz ezekkel a zöld bogyókkal, de igen, ez felbecsülhetetlen, mert ilyet nem kapsz mélyhűtve ,amiben a te kerted és a te energiád van elraktározva.......

Versengés lázában él a kertem és a baromfiudvarom.

Régen nem írtam, de igazoltan hiányoztam....

Az a jó a tyúktartásban, hogy mindig tartogat meglepetéseket. A múlt héten annyi tojás összegyűlt, hogy ajándékoztunk belőle bőséggel, hirtelen felindulásból a hét elején még a keltetőt is újra elindítottam.

Van úgy, hogy reménytelennek tűnő helyzetekből is győztesen kerülhetünk ki, csak esélyt kell adni a változásnak.