Húsvét reggeli életkép a bezzegpusztai vásárban:

A fejemre nőttek.
.A tyúkok bújócskát játszanak nap mint nap, a tojóládáikat unalmasnak találták és új helyre vágytak.Ezzel nem is lenne baj, ha nem majd 1/2 hektáron kergetőznének.Találtam már fészket csalánban-hiába, okosak ők és tudják, hogy csalánba nem üt a ménykő- de a bárányok szénatartó rácsában is....
A se nem bárányok se nem birkák pedig mindenáron meg akarják enni a tyúkok kukoricáját,ez az új generáció rendkívül szemtelen.Akárhová dugom, ők megtalálják.Most jó gazdasszonyt játszva reggel és délután szórom a kukoricát , szólongatva a tyúkokat és őrzöm őket, illetve a kukoricájukat a betolakodó birkák ellen....
És az új generáció baromfi, hát velük sem egyszerű. Az idősebbek már a tyúkokkal laknak, egész nap bogarászhatnak és zöldet csipegethetnek,de ők mégis többre vágynak.Nem bírják a korlátokat, akarom mondani a kerítést és megszegik a kijárási tilalmat.A Paradicsomból a Tiltott Rengetegbe tévednek és nem tudnak ellen állni a KÍSÉRTÉSNEK.....

Rávitt minket a kényszer, hogy idegenvezetők legyünk- helyettesítve egy családtagot- és kicsi falunk látnivalóít megmutassuk messziről jött vendégeknek.

Gyönyörűek, bársonyos bőrűek, mosolygósak és érdeklődőek voltak ezek a fekete arcú nénik-ahogy  a mi ötévesünk nevezte őket- de ekkor még nem tudtuk, milyen gazdag emberek is ők. Megnézték a Petőfi emlékhelyet, megmászták kis falunk tornyát, fényképezkedtek magyar zászlóval, és nevetve megkóstolták a fosókaszilvát.

Szeretem a pöttyöket, komolyan .De nem mindenhol, inkább egy táskán vagy egy kendőn és ott is csak mértékkel.
Néhány napos pihenésre utaztunk, de előtte még sikerült  szépen rendbe szedni a kertemet (kis külső segítséget is igénybe véve).Minden megkapálva, a kihúzkodott borsó helyére újabb adag borsó, zöldbab és uborkamag került. Biztos tudjátok milyen érzés, amikor nyugodt szívvel utazol, nem nyomaszt mindenféle disznóparéj és tarack rémálmaidban, és tudod, hogy egy hét múlva úgyis felveszed a kapát és folytatod, ahol abbahagytad.....
Ma hazaértünk és első utam a kertbe vezetett. Már a cserépbe ültetett balkonparadicsomot is bárányhimlősnek véltem, de a kertemre ki lehetne tenni a vigyázat, frissen permetezve-táblát.
Tavasszal,amikor veteményeztem,egy vasmadár egészen közel keringett hozzám, akkor sem dobódtam fel a gondolattól, csak magamban fortyogtam..

Borsóval kelünk és fekszünk, de vagyunk így néhányan, ugye?
Rájöttem, hogy milyen nehéz is borsót termeszteni, amikor ma, szedés közben elnéztem a cukkini és tökbokrokat magam mellett. Ha kicsit elbambulunk, esetleg nem vagyunk otthon, vagy csak lustaságból nem nézünk be egy tökbokor alá, nem történik semmi. Ha túlnövi a rántott töknek való zsenge kamaszkort, jó lesz főzeléknek, ha nagyon elbambulnánk, megeszik a tyúkok és lesz helyette másik. De a borsó tényleg más tészta. Május vége közepe óta, mikor is megettük az első inkább csak borsósnak nevezett levesünket, egészen mostanáig, amikor nem lehet úgy kinyitni a hűtőszekrényt hogy ne találkozz borsólevessel, borsófőzelékkel, esetleg rizibizivel-árgus szemekkel , lankadatlan figyelemmel lesem az ágyásokat nap mint nap.
És miután az idén volt szerencsénk nagyban termelt ,emberi fogyasztásra kínált takarmányborsót kóstolni, aminek a maradékát még a birkák is otthagyták, még többet nőtt a szemünkben a zsenge borsó kifejezés.

Már úgy érzem, megállnám a helyem egy borsófejtés olimpián és élvonalban végezhetnék egy Szedd le-fejtsd ki-blansírozd- és dobd a hűtőbe időmérő versenyen is , a mellem dagad a büszkeségtől, hogy az elvetett 1 kg velőborsó vetőmagból ezidáig 8 kilónál többet sikerült eltenni télire.Nem, abszolút ráfizetés, ha kiszámolod a rengeteg időd és munkád, amit eltöltesz ezekkel a zöld bogyókkal, de igen, ez felbecsülhetetlen, mert ilyet nem kapsz mélyhűtve ,amiben a te kerted és a te energiád van elraktározva.......

Versengés lázában él a kertem és a baromfiudvarom.

A veteményesben én versenyzem a gaz ellen, az állás egyenlőre döntetlen.

A fóliasátorban a kígyóuborkák és a paprikák versengenek egymással,

A tyúkok és a jércék pedig teljesen felbolydultak,amióta megtudták, hogy a szakállas tyúkok híressé válhatnak.Próbálom nekik magyarázni, hogy éppen elég egy híres szakállas tyúk a világon, de nem hisznek nekem.