Augusztusi sikerek
Már közel vagyok a negyvenhez, mégis nehéz felfognom, hogyha elutazom valahová, nem áll meg az élet idehaza....sőt...
A birkáink teljesen kivetkőztek magukból, áttörtek a villanypásztoron, és ettek, amit csak értek.Lehet, hogy a forróság, a lelegelt területük volt az oka, de haragudhattak, hogy őket nem vittük nyaralni, vagy legalábbis nem helyeztük el őket SZOT - üdülőben, teljes ellátással.
Nem ordítottam és toporzékoltam, amikor megláttam a kertem, de a fóliában azért megdörzsöltem a
szemem. Mondogattam én magamnak, hogy mindennek a jó oldalát kell nézni, de most nehezen láttam meg.Nem kell a betakarítással bajlódni, befőzni a rengeteg paradicsomot, savanyúságot.
De már megtanultuk, hogy nem ezek az igazi problémák az életben.....
És Mázlikánk karrierjének nagy állomása a kacsamama őrzése, amint néhány napos kacsáit terelgeti......
1 megjegyzés:
Ó, nagyon sajnálom. Az a sok munka! De igazad van a többiben is.
A kutyus gyönyörű a kacsikkal együtt.
Megjegyzés küldése