Menjetek vásárba!-avagy a bezzegi vásár
A dunaföldvári vásár is a mi megyénkben van, de már olyan hatalmas méretűvé nőtte ki magát, hogy a tömeg hömpölygése óriási sebességgel sodor, én meg nem tudok úszni...
Bezzegpuszta egy emberes köpésre van tőlünk, az ott gazdálkodó család felbátorodott és vásárt szervezett minden hónap első vasárnapjára.( valószínűleg ők is a Merjetek nagyot álmodni -gondolattal játszottak el-sikeresen:))
És igen, a környékbeliek örömmel mennek.Mert csak éljük a megszokott életünket és elfelejtünk TALÁLKOZNI. És itt belebotlasz harminc éve nem látott kollégista társadba, akinek csak a beceneve jut eszedbe,vagy a volt szomszédodba, akit sok éve nem láttál-és itt megállsz és BESZÉLGETSZ.....
Nem szeretem, ha mítingelünk és dzsembörire járunk, de ennek a vásárra járásnak olyan fílingje van, hogy várod a következőt.
4 megjegyzés:
Én iskolába jártam űrhajós sityakban, de a fene volt rá büszke!
Ahogy a sarokig elértem (ahonnan már nem látott az anyukám),
le is rántottam a fejemről-nagyon égő volt már a fénykorában is! :D :D :D
Egyébként tényleg menjünk csak vásárba! :)))
Én imádtam az űrhajós sapkámat, mert anyukám kötötte puha volt, meleg, tarkabarka-csupa szín és a fenekemig ért a "pomplija". Úgy lóbáltam mintha a copfom lenne :)))
Ovodában még én is szerettem a sapkát, suliban már ciki volt..:-D
Tudnék válogatni a földre rakott dolgok között!:-)))
Én sötétkék űrhajósban jártam iskolába. És igen: én is lóbáltam, mintha copfom lenne. Az édesapám szerette volna, ha fia születik, de lányai lettek, akiket éveken keresztül a férfifodrász nyírt meg. Csak hetediktől lehetett hosszú hajam!
Én a pécsi vásárt szerettem nagyon!
Gabi
Megjegyzés küldése