Behavazódtunk...
A madáretetőnk pedig zsúfolásig megtelt.Madárkáink olyanok,mintha egy új gyorsétterem nyitásánál tülekednének.Olyan szép is az,amikor nem azon töröd a fejed egy januári szombat délelőttön(pedig nem ártana),hogy lejárt-e a mosógép,kifut-e a leves,hanem ottfelejted magad az ablak előtt.Bújod a madárhatározót,és a világ egyik központi kérdésének érzed,hogy vajon az egymástól alig megkülönböztethető barátcinege vagy a kormosfejű cinege jár hozzánk menzára.(mi az előbbire szavaztunk).Vagy amikor zsibbadó kézzel tartod a fényképezőgépet,hogy a csuszkát megörökítsd.Szép a tél.Most már érzem.
2 megjegyzés:
Ugye szép a tél? Jó megállni egy kicsit...
Nagyon tetszenek a képek a terített asztalokról és a vendégseregletről. További jó kukkolást és telelést!
Én meg ráirigyeltem a madaraidra. Nálunk az anyjuk rákapatta a Mózsikat a madarakra, sajnos. Szerintem az első birkás fotó is jó, tényleg ünnepelnek!
Megjegyzés küldése