Mariska nénim ősi praktikái a keltetésről


Az én barátnőm a faluban 83 éves lesz február 28-án.Rendkívül bölcs,tapasztalt asszony.Őt kérdeztem ki ma a régi praktikákról,babonákról a keltetéssel kapcsolatban.Néhányat közülük már sehol sem lehet olvasni.Megosztom veletek a hallottakat,amit ő is a nagymamájától hallott:

Régen is lámpázták a tojást,aminek 10 filléres kalapja volt az jó,de az a fias, aminek sötétedik a pontja.

Februárban is ültettek kotlóst,de a hideg miatt berakták az ágy alá .

 Mindig csak páratlan számú tojást raktak,általában 19-et vagy 21-et,de sosem párosat.

Rostával,rossz vékával leborították,teljesen elkülönítették a többi baromfitól.Két napig úgy hagyták ,aztán levették a tetejéről a kosarat.Tettek enni ,inni,ha nem látták nyomát,hogy leszállt(mármint tyúkszart),akkor levették a fészekről,nehogy megdögöljön.

Ha kipattantak a tojások,de nem bújt ki a csibe,nedves kézzel óvatosan szedegették le a tojáshéjat.Amint vérezni kezdett,azonnal abbahagyták.Ha 3-4 kiscsibe már kikelt,azt egy bélelt ládikóba rakták és elvették az anyjától,hogy nyugodtan kikelthesse a többi tojást és ne idegesítse a csipogás.Este rakták alá újra az összeset,de mindig csak este!
Bucsér alá egy hetesen mehettek.A bucsér fonott volt,volt rajta egy kis ajtó és kisebb volt,mint a burító.
Azt mondta Mariska néni,ezt úgy képzeljem el,mint a mai menyasszonyi ruhák abroncsát,olyan nagy volt,a tetejére egy rossz lavórt tettek.Egy fél téglával feltámasztották az alját,így a csibék ki tudtak menni csipegetni,de a kotlós bent maradt,onnan hívta őket.Így nem mentek messzire.
Ha a csibék megáztak,a kötényükben melengették őket,de volt,hogy a sparhelt  langyos sütőjébe is betették,hogy megszáradjanak.Néha tettek egy kis sót a vizükbe,mert akkor nem kezdték el csipkedni egymást.
Kora tavasszal a mezőn kerestek nyúlszart(a házi nyúlé nem volt jó),ezt tették a tojófészekbe,hogy legyen kotlósuk.
Májusi tojásból nem volt szabad ültetni,mert ha az akácvirág hullik,hullanak a csibék is.Ültethettek kotlóst,de csak áprilisi tojásból.

Van még egy érdekes legenda,de ez nem a keltetéshez tartozik.Augusztus 15.,ami a Nagyboldogasszony napja és szeptember 8.( ez a Kisboldogasszony) közötti tojásokat el lehet tartani karácsonyig.Kétasszonynap közti tojásnak nevezték,hűvös helyre tették és egy sem romlott meg karácsonyig!!!Mariska néni kételkedett ebben,kipróbálta és igaznak bizonyult....

Számomra ez a tapasztalat az  igazi kincs.


A falu összes verebét etetjük,de ma sikerült egy harkályt lencsevégre kapni.


U.i.:Limara oldalára teljesen rákattantam.Már készült a kenyéren kívül vajas kifli,sajtos mini bagett,dán vajastészta karamellizált almával és croissant is.Nesze neked fogyókúra!















6 megjegyzés:

Csipkerózsa írta...

De jó volt ezeket olvasni! Jó néhány dologra emlékszem gyerekkoromból, de volt újdonság is bőven. Most már a csak a tavasz választ el a baromfitartástól.:-)))

margoo írta...

Milyen jó, hogy kifaggattad! Egy ilyen korú barátnő (is) nagy kincs! :)

Bogyó írta...

Tényleg egy igazi kincs ez a barátnő!!!! :))))

Eni írta...

Én is nagyon szeretek tanulni, okulni kedves öregjeinktől!
A Kétasszonynap közti tojások eltevését mindenképp kipróbálom. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Piroska írta...

Erre felé is akadnak még ilyen nagy kincsek...sokat lehet tanulni tőlük...

kepi táska írta...

Most találtam meg a blogodat, nagyon tetszik.
A kétasszony közti tojásokról én is hallottam, még nagymamámtól.

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments