Ajándék krédlik és készülődés a keltetésre

Még tavaly tavasszal, a szomszéd faluban egy szombati kenyérbeszerző körúton egy kedves ismerősömmel együtt vártuk ki a sorunkat a boltban. És miről kezd beszélni az ember? Időjárásról, kertről, baromfikról.Mire megkaptuk a kenyerünket, már fel is ajánlottam a kotlósa alá néhány orpington tojást.
De én csak adtam úgy, barátságból.Ő pedig néhány hónapja, egy vasárnap délelőtt  beállított egy krédli kakassal és tyúkocskájával, csak úgy, barátságból.

hívhatjuk krédlinek, japánnak, de erdélyi barátunk liliputinak hívja őket
Olyan szép állat, hogy ha A kiskakas gyémánt félkrajcárja meséhez szereplőválogatást hirdetnének, ott lenne a döntőben, az tuti.És tyúkocskája néhány napja tojni kezdett, már 6 tojást őrizget a fészekben.Rendkívül büszke és bátor férfiú, kerítésen keresztül naponta többször megtámadja a nála háromszor nagyobb wyandotte kakast.
Hamarosan indítom a keltetőt,már számolgatom a napokat.És próbálom magam türelemre inteni...

Mindent akarunk, azonnal, ma ez a menő.És pont erre tanít a keltetés,hogy türelemmel, alázattal, a legjobb tudásod szerint járj el, hiszen új életkezdeményeknek mutatod az utat.És nem gyorsíthatod fel, hogy te márpedig két hét múlva akarsz napos csibét dédelgetni és  nem tudsz belenézni abba a tojásba, hogy most éppen búbos gatyás kakaska vagy csak egy szimpla vörös tyúkocska fejlődne-e ki belőle.Nagyon jó ezt az izgalmakkal teli várakozást megélni, próbáljátok ki!

posted under | 2 Comments

Tavasz s fóliasátorban (is)

Vannak napok, amikor büntetésnek érzem a házimunkát.És miért? Mert kint 15 fok van, napsütés és legszívesebben estig kint tücskörésznék.


A somvirágok vezetik a versenyt, holnapra kinyílnak.
A tyúkok nap-és porfürdőznek teljes egyetértésben.
A fóliasátor pedig, ami télen is menedékhely volt, ha földillatra és harsogó zöldre vágytam, most gyönyörű. Bújik a borsó, a retek felismerhető, a salátából pedig lassan már ehetünk.

posted under | 3 Comments

a sárgarépa téli tárolásáról

Nem mindig tudunk örülni annak, amink van. Én inkább vágytam volna napfényre,színekre, ám e helyett gyönyörűséges ólomüveg ablakokat kaptunk ma reggelre.



Meséltem már, mennyit kísérleteztem a sárgarépa tárolásával?
Próbáltam már sárga homokban, szürke homokban, újságpapírban, ömlesztve, de bizony decemberig sem állt el. De most! Még lent a kertben jól megmostam, de nem hagytam, hogy megszáradjanak, és egy fekete szemeteszsákba borítottam, jól becsomóztam a zsákot és levittem a pincébe.....és még most is jóízű és gyönyörű.....szóval ne adjátok fel,előbb vagy utóbb mindenre van megoldás.....

Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments