csalitojások

Van a táskámban egy szép keménykötésű füzet,abba írok fel mindent,amit hirtelen fontosnak tartok.Kiállnak belőle papírocskák,bele vannak tűzve számomra fontos fecnik.
A blogomat is ilyennek szerettem volna látni.Mintha az utcán elvesztettem volna és Te megtalálod....

A tyúkoknak csalitojásokat gyártottunk a hétvégén.Nem lettek tökéletesek,kicsit megsültek,megrepedtek,de hát a tyúkok sem észlények,nem igaz?
Egy tyúkos fórumon tanácsolták a pingponglabdával együtt megtévesztés gyanánt.A labdákat kilökték a fészekből,de úgy tűnik,a sóliszt gyurmából készültet a szívükbe zárták.
 Így talán előbb kotlós válik belőlük....

posted under | 14 Comments

Átalakulóban...

Még nem érte el a végleges formáját,de új arcot kap a blogom!Kis türelmet kérek,és kész lesz!!

posted under | 4 Comments

Nagymosási ebéd

Talán minden családban van egy -egy olyan étel,ami kötődik egy eseményhez,időszakhoz vagy a család gyökereihez.
Anyai részről tót vér csörgedezik az ereimben,a sztrapacskát meg tudom enni reggelire,ebédre és vacsorára.
Van még a nagy családi recepttárban a korponai torta,ami ugyancsak hagyományos családi torta nálunk.
Apai részről jó adag sváb vér folyik bennem,megosztok veletek egy sváb ételt és a hozzá fűződő történetet.

.A 60-as években,amikor a testvéreim kicsik voltak és még nem létezett automata mosógép,és eldobható pelenka,egész napos munka volt a mosás.Hétfő volt a nagymosás napja.Ilyenkor gőzölögtek a hatalmas fazekak,csak gyors ebédre volt idő.Gyakran főzte ezt az ételt ilyenkor édesapám.
Kartoffel und kles(umlautos a-val,gondolom) a sváb neve. Sok hagymát megpirítasz zsíron,megszórod pirospaprikával és teszel rá tejfölt.A munka nagy része kész.
Krumplit kockára vágva fölteszed kicsit több vízben főni.Mikor már majdnem kész,mellészaggatsz egy kis nokedlit.ha megfőtt,átszűröd a hagymás,paprikás tejfölre nem nagyon lecsorgatva.

A testvéreim átkeresztelték nagymosási ebédnek,ma az unokák csak így emlegetik...

a konyha a gyönki tájházban

posted under | 6 Comments

Tavaszvárás

Az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam a tyúkokat a nagy hideg miatt.Féltettem őket ,nehogy megbetegedjenek vagy megfagyjanak.Egyszer még fagyott tojást is hoztam fel.Naponta kétszer vittem nekik forró vizet,kaptak enni és elszedtem,ami  jár: a tojásokat.Kétszer öt perc .Máskor ottmaradok gyönyörködni bennük,megbeszélem velük a helyi pletykákat,ez-az...


Ma volt az első tavaszi és reméljük,az utolsó télies napunk.10 fokot mértünk.Daráltam nekik a következő hetekre  és beledaráltam az utóbbi hetekben összegyűjtött tojáshéjat.
                                               ő az egyik kedvencem,egyszerre búbos, kopasz nyakú és egy kicsit gatyás


Kitakarítottam az ólat,aminek az alja már egy padlószőnyeghez volt hasonlatos.Hetekig ki se mertem engedni őket,így nem csoda.
Felbuzdulva,hogy itt a tavasz,adtam nekik egy kis kovászt és nyers kenyértésztát.Még meg kell tudakolnom  Attilától,az  erdélyi barátunktól a titkát,de mindent megpróbálok,hogy minél előbb kotlósom lehessen.


Tegnap egy szajkó járt az etetőnknél.

posted under | 9 Comments

Mariska nénim ősi praktikái a keltetésről


Az én barátnőm a faluban 83 éves lesz február 28-án.Rendkívül bölcs,tapasztalt asszony.Őt kérdeztem ki ma a régi praktikákról,babonákról a keltetéssel kapcsolatban.Néhányat közülük már sehol sem lehet olvasni.Megosztom veletek a hallottakat,amit ő is a nagymamájától hallott:

Régen is lámpázták a tojást,aminek 10 filléres kalapja volt az jó,de az a fias, aminek sötétedik a pontja.

Februárban is ültettek kotlóst,de a hideg miatt berakták az ágy alá .

 Mindig csak páratlan számú tojást raktak,általában 19-et vagy 21-et,de sosem párosat.

Rostával,rossz vékával leborították,teljesen elkülönítették a többi baromfitól.Két napig úgy hagyták ,aztán levették a tetejéről a kosarat.Tettek enni ,inni,ha nem látták nyomát,hogy leszállt(mármint tyúkszart),akkor levették a fészekről,nehogy megdögöljön.

Ha kipattantak a tojások,de nem bújt ki a csibe,nedves kézzel óvatosan szedegették le a tojáshéjat.Amint vérezni kezdett,azonnal abbahagyták.Ha 3-4 kiscsibe már kikelt,azt egy bélelt ládikóba rakták és elvették az anyjától,hogy nyugodtan kikelthesse a többi tojást és ne idegesítse a csipogás.Este rakták alá újra az összeset,de mindig csak este!
Bucsér alá egy hetesen mehettek.A bucsér fonott volt,volt rajta egy kis ajtó és kisebb volt,mint a burító.
Azt mondta Mariska néni,ezt úgy képzeljem el,mint a mai menyasszonyi ruhák abroncsát,olyan nagy volt,a tetejére egy rossz lavórt tettek.Egy fél téglával feltámasztották az alját,így a csibék ki tudtak menni csipegetni,de a kotlós bent maradt,onnan hívta őket.Így nem mentek messzire.
Ha a csibék megáztak,a kötényükben melengették őket,de volt,hogy a sparhelt  langyos sütőjébe is betették,hogy megszáradjanak.Néha tettek egy kis sót a vizükbe,mert akkor nem kezdték el csipkedni egymást.
Kora tavasszal a mezőn kerestek nyúlszart(a házi nyúlé nem volt jó),ezt tették a tojófészekbe,hogy legyen kotlósuk.
Májusi tojásból nem volt szabad ültetni,mert ha az akácvirág hullik,hullanak a csibék is.Ültethettek kotlóst,de csak áprilisi tojásból.

Van még egy érdekes legenda,de ez nem a keltetéshez tartozik.Augusztus 15.,ami a Nagyboldogasszony napja és szeptember 8.( ez a Kisboldogasszony) közötti tojásokat el lehet tartani karácsonyig.Kétasszonynap közti tojásnak nevezték,hűvös helyre tették és egy sem romlott meg karácsonyig!!!Mariska néni kételkedett ebben,kipróbálta és igaznak bizonyult....

Számomra ez a tapasztalat az  igazi kincs.


A falu összes verebét etetjük,de ma sikerült egy harkályt lencsevégre kapni.


U.i.:Limara oldalára teljesen rákattantam.Már készült a kenyéren kívül vajas kifli,sajtos mini bagett,dán vajastészta karamellizált almával és croissant is.Nesze neked fogyókúra!















Döbbenet és gyász

Eltérve eddigi írásaimtól,most egy személyes történetet szeretnék megosztani veletek.Párom régi kedves ismerőse váratlanul meghalt karácsonykor 51 évesen.Hátrahagyta 3 lányát, feleségét,akik nem tudtak felocsúdni,olyan hirtelen történt.
Tegnap reggel szén-monoxid mérgezésben meghalt a feleség 49 évesen,a 3 lány kórházba került,a nagyobbik életveszélyes állapotban van.Teljesen letaglózott  a hír minket.Csak szerettem volna ,ha Ti is ,mint Én is elgondolkodunk rajta,hogy mi is a PROBLÉMA az életünkben? Nem a hó,az időjárás,de még csak nem is a gazdasági válság....
Biztos,hogy ez a házaspár is tele volt tervekkel,tennivalókkal,mindennapi örömökkel és küzdelmekkel,mint TE vagy ÉN ,és nem tudták volna elképzelni,hogy velük ilyesmi megtörténhet.Bármelyikünkkel megtörténhet.Csak azt szeretném kérni,hogy ne halogassatok semmit,amit szeretnétek megtenni az életben.És itt nem világmegváltó gondolatokra gondolok,hanem csak egy telefonhívásra,ölelésre,mosolyra.Ők sem gondolták,hogy nem lesz holnap..............




posted under | 3 Comments

tésztagyúrás,kenyérsütés-az önellátás továbbgondolása

Sok kedves megjegyzést kaptam az önellátásról.Jó látni,hogy hasonlóan gondolkodunk.

Szívesen írnék a veteményezésről,keltetésről,de a hideg érezteti,hogy még nincs itt az ideje.Minden reggel 7 körül -12 fok van ,tegnap este 8-kor -17 fokot mértünk.Most a fűtés a legfőbb feladat.Az önellátás gondolata azóta is dolgozik bennem,próbáltam néhány újabb lépést tenni felé a héten.

Hetente a 20 tyúktól kb.70 tojásom van.Ennek nagy részét elajándékozom.Régóta piszkálja a csőrömet(csakhogy a tyúkoknál maradjunk) a házi tészta készítése.Volt néhány próbálkozásom,de mindegyik segítséggel.Egyik délután tettünk egy próbát a 11 éves lányommal.Fél kiló liszt,öt tojás,kicsi só és egy tésztagép,ami kinyújtja-ennyi a recept.Nagy sikerélményt okozott,és rájöttem,hogy nem ördöngösség tökélyre fejleszteni.
A másik próbálkozás a kenyérsütés volt.Sütöttem már kenyérsütőben kenyeret.Jó volt,de nem estünk hasra tőle.Viszont sok kenyérmaradék került idáig a tyúkoknak,mert a bolti kenyerek nagy részéből nem szívesen ettünk,ha már néhány napos volt.Most kipróbáljuk a következőt:amikor eljutok a VÁROSBA ,veszek egy fél lipóti kenyeret,ha ez elfogy,inkább sütök.Limara öregtésztás ,jól bevált fehérkenyerét sütöttem kétszer is
a hétvégén,nagyon finom lett.Kicsit szabálytalan,kicsit égett,de a miénk...

Tegnap nagyon meglepődtem,mikor lesétáltam a kertünk végében folyó Sió partjára.Rengeteg nagytestű madarat láttam.Próbáltam lefényképezni őket,de csak messziről sikerült.Bent aztán kinagyítottam a képet,elővettem a madárhatározót és próbáltam beazonosítani.Szerintem kormoránok voltak,de nyugodtan bíráljátok ezt felül!
Ezek a gyönyörű tengelicek,amik egyébként a kedvenc madaraim,ezekben a percekben reggeliznek.Őket látom,ha kinézek az ablakon.És miért a kedvenceim?Mert fittet hánynak a természet azon törvényére,hogy minél jobban be kell olvadni a környezetbe!


Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments