Svártli,szajmóka


Megvágtuk a féltve őrzött szajmókát.Nem tudom leírni az ízét,olyan finom.

Egy kis kutatást végeztem Mariska nénimnél és a szeretett belecskai rokonoknál,akik sváb gyökerekkel rendelkeznek  .Mi is az a gömböc,katakönyök,svártli?

A kolbászhúsba-ami nem kínai fokhagymával volt ízesítve és a hús sem néhány hónap alatt felfújt disznóból való-Belecskán vékony csíkokra vágták a főtt bőrkét,itt,a mi falunkban beledarálták.Ezt beletöltötték a gyomorba-ebből lett a gömböc.A disznó kitágult beléből-vakbeléből lett a katakönyök.A hólyagba is töltöttek,sőt a tömött kacsák kitágult bögyét szépen megtisztítva felfújták,mint egy lufit és így tárolták.Amikor szükség volt rá, beáztatták és ezt is megtöltötték.Falunként változott,hogy  a svártlit,gömböcöt főzték-e füstölés előtt,a hólyagot csak deszkával préselték.

Húzhatjuk a szánkat,hogy mindez gusztustalan,de nem az.Gondoljatok bele,semmi sem veszett kárba!
És hol van a mai élelmiszerek eltarthatósága amellett, hogy dúsítva vannak nitritekkel,tartósítószerekkel,stabilizátorokkal,állományjavítókkal ezekhez a kincsekhez képest?A só és a füstölés tartósította,na meg persze az is ,hogy tudták még,hogy a spájzokat hogyan kell tájolni...

A katakönyökét itt a falunkban, csak akkor vágták meg,amikor a kakukk meglátta a kepéket és megszólalt.Tehát amikor elkezdődött az aratás.
A svártlit kukoricaszedésre,szüretre vágták fel.

Nem lenne szabad hagynunk ,hogy ezek a kincsek feledésbe merüljenek......


posted under , |

10 megjegyzés:

kovtama írta...

jaj ezt a finomságot én is imádom:):) és olyan ritkán lehet látni, kapni. irigyellek:)

Dominika írta...

Lizi, ez nagyon jól néz ki!! Az ilyen házi finomságoknak nincs párja.

Csipkerózsa írta...

Szia Pipi néni!
Hú, ha nem ma kezdtem volna a fogyókúrám!:-)
Nálunk is hasonlóan készültek ezek a finomságok. És kukoricaszedésre egy rúd stifoldert is őrzött mindig a nagymamám.
Sőt, nagymamám a friss lekvárokat, szörpöket, savanyúkat sem engedte megbontani, amíg nem esett le az első hó. Vagy legalábbis nem voltak igazi fagyok. Próbálkoztam ezzel nálunk is, de elég nagy volt felháborodás...

Messzenéző Minyon írta...

Bizony, ez az igazi! Csak hát mennyivel több idő kell az elkészítéséhez, mint a nitrites-folyékony füstös borzalmakhoz! És főleg: mennyivel egyszerűbb csak úgy megvenni a boltban! Na de a különbség! És és föld! Mi már nem is tudom, hanyadik éve, hogy csak saját kolbászt-hurkát eszünk.

Névtelen írta...

mindig olvaslak, tetszik a blogod.

Névtelen írta...

A bejegyzés hatására elmentem a szekszárdi piacra, és vettem mangalica szajmókát. Anyóson révén már ismertem korábban is :)

Edit Herman írta...

Ezeket a dolgokat kellene valahogy fenntartani, megőrizni, továbbadni. Nálunk is minden évben van szajmóka, remélem, hogy még nagyon sokáig így is marad...

Judit írta...

Felidézted a gyermekkoromat ezekkel az ételekkel! :)Svábok közelében nőttem fel, igaz már 35 éve elköltöztem, de most a néhány percre vissza utazhattam a "régbe"! Köszönet érte! :)

Janó írta...

A gond az, hogy keverednek a fogalmak. A svártli a gyomorba (esetleg a katakönyönyökébe) töltött "disznósajt" (abált bőrke, fejhús, nyelv, kisebb adag szalámi massza, fűszerezve, abálva, füstölve). A szajmóka alapvetően a disznóhólyagba töltött szalámi massza, füstölve. Nyár derekánál hamarabb nem érdemes megkezdeni, mert tömege és vastagsága miatt csak akkorra érik össze és lesz felejthetetlen. Kacsabögyébe is ez kerül, de az nem szajmóka, az nyárra eléggé összeszárad.Tolnában sváb őseim és fiatalon én magam is így csináltuk.

Unknown írta...

Janókám ! Én is abból a földből és még a vétettem, és a a mai napig így csináljuk, lóbélbe töltve, hamuba hempetgergetve, szikkasztva füstölve és még a következő szüreten, októberben, ha felvágok egy szálat, abból nem lesz maradék...

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments