Idei kerti szerencsejátékom első nagy vesztesége, ahol a tét már 1 kg vetőmag volt, az bizony a borsó.
 Az egyetlen szép márciusi délutánon elvetett maggal nem volt gond, annak termése már a mélyhűtőben csücsül .De a késői olvadás után földbe került borsóval sokat mérgelődtem.

Röviden fogalmazva: ami nem rohadt el, az kiszáradt...és persze ugyanannyi ideig böngészgeted, ...hátha csak a szemed romlott ilyen rohamosan......Ma este igencsak a pohár vödör fenekére kell néznem...

De panaszra nincs okom, kicsi meggyfáink roskadoznak a terméstől.a zöldbab bokrain is csak úgy világítanak a zsenge babok.
Ezen a télen meggyből és zöldbabból főzöm a borsófőzeléket.........

És milyen terveim vannak a következő hetekre?
Úgy tűnik,nem fogok unatkozni.....

Ha a kezetekbe akad a Nők Lapja Évszakok nyári száma, akkor ki ne engedjétek a kezetekből!
Egy meglepetés vár benne Titeket, ha a vége felé fellapozzátok!
A címlapon szereplő nő nem én vagyok, de a 151.oldalon szereplő igen....

És nagyon boldoggá tesz, hogy Sopronyi Gyula készített olyan gyönyörű fényképeket a családomról, a környezetemről, amit még az unokáim is büszkén nézegethetnek.

És a történet,amit Schaffer Erzsébet megírt.......és ahogyan megírta......nagyon hálás vagyok Neki, hogy az én 84 éves Mariska nénimmel együtt szerepelhettünk....

Olvassátok el!

Bár nem vagyok otthon a számítógépes játékok világában, mostani életünket mégis ahhoz tudnám hasonlítani. Nehezített pályák, váratlan fordulatok, akadályok....és mindig csak az előtted álló akadály leküzdésére tudsz koncentrálni....sőt....erődet, amiből sokkal többet reméltél, hogy tartalékolsz, lenullázod egy pillanat alatt, amikor az egyik akadály párod váratlan műtéte.....és nem Te erősíted őt, hanem ő ad át a saját erejéből, hogy újra magadhoz térj.......de megvagyunk, köszönöm....és mindennek oka van, az biztos....

Baromfiudvarunkban sem túl rózsás a helyzet. Babos orpington kakasom egyik reggelre a másvilágra költözött, mindenféle előjel nélkül.Kotlósom alól a féltett kiscsibék eltünedeztek, mintha a falu összes kóbor macskája észrevette volna, hogy minden gondolatom más feladat felé összpontosult.....de reméljük, ezzel vége az idei próbatételeknek, mert azért jó dolgok is történnek, csak észre kell vennünk....

Mert mázlisták vagyunk......igen, ő itt egy gyönyörű border collie fiúcska, akit ajándékba kaptunk egy hónappal azelőtt.Nagyon okos, és nagyon bátran viselkedik a birkáknál, ha már be vannak zárva.Ha szabadon vannak, van , hogy őt kergetik ,és nem fordítva.Még ismerkedünk, tanítjuk egymást, kompromisszumokat kötünk nap-mint nap.Mert hiába jelöltünk mi ki neki egy ládát, ő csak a muskátlival beültetett nagy cserépben volt hajlandó aludni.Azóta rájöttünk, hogy a cserép nem kell oda, ő a lépcső melletti legközelebbi helyre vágyott, ahol azonnal észrevesz minket, ha kinyitjuk az ajtót.......és a neve?
Mázli.......