Ma reggel, bár siettem volna receptet feliratni és kiváltani, képes voltam visszafordulni, kinyitogatni az ajtókat,befutni a fényképezőgépért, mert egy pókháló, ami a garázs sarkában varázsolódott, szíven ütött.


 U:I.:És igen, egy egyszerű baromfiblogger ne hivatkozzon nagyképűen írói válságra, mert leszoknak róla az olvasói.....

Nem vagyunk hétszilvafások, csak négy, de arra igencsak büszkék. Mindenféle variációban készült már belőle valami finomság, szegfűszeges szilvaként, sütőben is sütöttem, mélyhűtőben maggal vagy anélkül, sőt, gombóc formájában is várja a telet .Ajándékoztam lelkesen, de csak potyogott és potyogott rendületlenül.

Kár lett volna a darazsaknak ajándékozni.Olyan hozzáértéssel vetettem bele magam a cefregyűjtésbe, mintha pulóvert kötnék anélkül, hogy fogtam volna kötőtűt valaha is a kezembe( nem fogtam).

Most ott tartok, hogy gyűjtöm lelkesen, és szinte csupa szép és érett az összes hordóba kerülő szem, néhány kukaccal tűzdelve.Aztán kevergetem, amikor eszembe jut, de akkor mindig, amikor újabb adagot teszek hozzá.Az állaga napról napra változik.
 Lelkesedésem kicsit hanyatlik, mert -bár nem feneketlen-de nehezen akar megtelni a hordó.És persze nem az óriás szeműből, amit mi csak csernobilinak emlegetünk, terem rengeteg, hanem az apróból, amiből 7-8 szem fér a markomba.És én lelkiismeretesen az összeset kimagozom.....

De tanulságos, nagyon is.Mert emlékeztek a ,, Csak megmosom a hajam és már indulok is" reklámra?
Hát ennek nem lehet hasonlóképp nekiállni, tapasztalatból tudom.Mert azt hiszed, csak összekapkodod, kimagozod, és mehetsz újra emberek közé, akkor naiv vagy, mint én. Mert bizony a leveses szemeknél,ha minden igyekezeteddel koncentrálsz, hogy ne a saját ruhádra, arcodra fröcsköljön, az ellenkezője biztos sikerül.Két-három vödörnyi magozása után pedig már összeragad az ujjad, és nem vagy érintőképernyő-barát.Most Muslinca Világtalálkozót tartanak a hordó környékén, de az idő Nekem is dolgozik.
 Néhány hét múlva vagy saját ecetem, vagy saját pálinkám lesz, úgy bizony!