Talán megbocsátjátok,ha nem minden bejegyzésem szól a tyúkokról és a kertről,de tegnap felemelő élményben volt részünk,amit szeretnék Veletek megosztani.

A ház,amelyben élünk, egy gazdag földbirtokos családé volt 1949-ig,az államosításig.Már az 1730-as évektől itt élt ez a család,a mostani házunk a kiegyezés után épült.Az én Mariska nénim a 13.-ik életévében volt,amikor elszegődött szolgálólánynak a nagyságáékhoz.Délelőtt a háztartásban,nyáron délutánonként pedig a gyerekekre vigyázott,pedig még ő is gyerek volt akkor..Nyaranta sok rokongyermek   töltött itt heteket,fizetős vendégként.
A bácsi,aki itt járt nálunk,1949-ben volt itt utoljára,15 éves korában,56-ban külföldre ment.Megrázó pillanat volt,amikor Hánzi úrfi két bottal és Mariska néni,ugyancsak botra támaszkodva, találkozott 63 év után.
-Hánzi!Nem hoztam Neked zöld békát!-kiáltott fel .Újra gyerekké váltak,nevettek,visszaemlékeztek.
Búcsúzáskor Mariska néni kézcsókot kapott,majd összeölelkeztek és sírtak.
-Ha előbb nem ,egy emelettel feljebb találkozunk....