Köszönöm Nektek a sok Ránkgondolást.Megújult erővel ugrálunk át az akadályokon....

Műtét után....

És az élet megy tovább...Birkáink  két hetes tanulmányúton voltak.Két faluval arrébb is megkóstolták a füvet, hogy megtudják, zöldebb-e a szomszéd fűje...és zöldebb volt, lelegelték a párom munkahelyén is a füvet és most újra itthon vannak.

November óta, mióta Fülöp, a kos nálunk nyaral, kémkedtem utánuk, hogy hátha tetten érem őket....de nem, egyszer sem....Aztán lestem, hátha külső jegyeket vélek felfedezni másállapotuk igazolására.De mind nagyon kövér és nagyon nagy a bundája, nem sok eredményre jutottam.Már arra gondoltam, talán a sok evéstől elvesztették más irányú érdeklődésüket....DE nem!!
Egy hozzáértő ember (nem ilyen lelkes laikus, mint én), első gazdájuk segítségével megszabadultak farkuk egy részétől.Nem vagyok hozzáértő, és nem tudok érveket felsorakoztatni, hogy ez jó, vagy nem jó, de emlékszem, milyen érzés volt ovis koromban lepisilnem a lábamat....
És könnyen viselték, már semmi bajuk, de így megleshettem a titkaikat, és volt néhány igencsak megduzzadt emlő....nem mulya ez a Fülöp,no!