húsvétra

  • A ma reggelemet bearanyozta ez a levél, amit most megosztok Veletek.Egy nagyszerű embertől kaptam, akit a blogon keresztül ismerhettem meg.Barátság az első pillanattól....Sírás nélkül én sem tudtam felolvasni.......


    Kedveseim,
    Most már eljutottam a FODRÁSZHOZ is. Évek óta fogadkozom: "Évi, rendesen osszuk be az ünnepek előtti időt..
    Mindenre jusson!"
    Aztán a fodrász rendszerint lemaradt. Egy kicsi csalódással vegyes önvád: hát nem megy ez neked pajtikám,
    nyúvadt fejjel ünnepelsz. Megint.
    Kozmetikus haha, viccelsz?

    De ma...
    A fiúk az egyin,
    a nap 7ágra süt, gondoltam, na most belefér egy kis kényeztetés.
    Bevágódok (persze időpont nélkül) az egyetemhez legközelebbi helyre. Kicsit feltűnt, hogy a szokásosnál több rokkantakat szállító busz áll a parkolóban, de gondoltam, a közeli idősek otthonából ma hozzák a néniket bácsikat szépülni.
    A tulajnő emígyen:
    -Ma különleges napunk van.
    -(én) -Úgy ám Nagycsütörtök,( Úristen de idegesítő lehetek ezzel a tanáros stílussal...)
    (egészen büszke voltam magamra, hogy angolul eszembe jutott Maundy Thursday egyébként)
    -Ma a fodrászaink is mások. Mint mondtam, különleges napunk van. Sokan most vannak itt először.
    -???
    -Ajánlhatom Yvonne-t?
    -Persze.
    És most jön a lényeg. Yvonne, korombéli, de elgyötörtebb arcú, asszony volt,
    a beszéde kicsit akadozott a bemutatkozásnál.
    Én sem vagyok egy Shakespeare,-erre sem ügyeltem különösebben.
    Aztán a hajmosásnál érzékeltem először, hogy a keze nagyon darabos, itt-ott rángatja a fejem..
    A törülközőt már nem tudta turbánosan feltekerni, de ez is belefér.
    Aztán megbeszéltük, hogy milyen is legyen a frizúr,
    a frufrút már igazítani kéne, de egyébként csak szárítást kérek.
    Nem mesélem teljes részletességgel, hogy a fésük keresgélését, a balzsamok kiválasztását, a hajszárító tartását,
    a koncentrálás micsoda
    arcjáték kíséretében történt.
    Mármint a részéről.
    Lassan derengett a felismerés: Yvonne fogyatékkal élő asszonytársam egyike.
    A 35 perces küzdelem a hajvágásnál érte el katartikus pillanatát, de ezt már nem tudom tudósítani, mert behúnytam a szememet.
    Odaajánlottam a Gondviselőnek mindkét szemem világát és az arcbőrömet. A hajam kinő úgyis.
    Az olló koordinálatlanságát a behúnyt szem mögül is érzékeltem...
    Túlesve mindenen (feltünően jól néztem ki...)
    , kedvesen a kasszáig kísért és a tulnő előtt körbefordított, mint egy új, és ajándékba kapott hajasbabát.
    -Úgye, milyen jó lett? kérdezte várakozóan.
    A kanadaiakba lehet szerelmesnek lenni, mert ekkor az egész fodrászat odagyűlt körém és bizony körbecsodált.
    -Yvonne, nahát, milyen jó lett, modern és hogy csillog...
    Yvonne sugárzott a boldogságtól.
    Fizetés, nagy borravaló (remélem ő kapja).
    Yvonne-től kapkodó elköszönés.
    Aztán a gyanúsan piros szemű tuajdonosnő megölelt:
    -Köszönöm a bátorságát és a szívét -mondta, de ekkor már én is sírtam.
    Kedveseim, kételkedünk, tamáskodunk, hordozzuk a sebeket.
    Magunkét, másokét. Gyógyuljunk, Gyógyítsunk, Húsvét erre mindenképpen jó alkalom.
    Áldott szép ünnepet mindannyiunknak:
    gyógyító öleléssel,
    Éva
    az Üveghegyen innen,
    Óperencián túl
    Kanadából

posted under |

4 megjegyzés:

Juhmeli írta...

Ez nagyon szép, jólesett olvasni. Köszönöm. Szép Húsvétot nektek!

Dominika írta...

De jó, hogy megosztottad! Nem tudom, én bevállaltam volna-e. Én is szép húsvétot kívánok nektek!

Unknown írta...

A rossz idő ellenére én is szép húsvétot kívánok nektek!
GGY.

Csipkerózsa írta...

De szép! És milyen jó ilyet olvasni...

(Már írtam szombaton is, de szerintem elfelejtettem bekódolni, és elveszett.)

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments