húsvétra
már
29
- A ma reggelemet bearanyozta ez a levél, amit most megosztok Veletek.Egy nagyszerű embertől kaptam, akit a blogon keresztül ismerhettem meg.Barátság az első pillanattól....Sírás nélkül én sem tudtam felolvasni.......
Kedveseim,
Most már eljutottam a FODRÁSZHOZ is. Évek óta fogadkozom: "Évi, rendesen osszuk be az ünnepek előtti időt..
Mindenre jusson!"
Aztán a fodrász rendszerint lemaradt. Egy kicsi csalódással vegyes önvád: hát nem megy ez neked pajtikám,
nyúvadt fejjel ünnepelsz. Megint.
Kozmetikus haha, viccelsz?
De ma...
A fiúk az egyin,
a nap 7ágra süt, gondoltam, na most belefér egy kis kényeztetés.
Bevágódok (persze időpont nélkül) az egyetemhez legközelebbi helyre. Kicsit feltűnt, hogy a szokásosnál több rokkantakat szállító busz áll a parkolóban, de gondoltam, a közeli idősek otthonából ma hozzák a néniket bácsikat szépülni.
A tulajnő emígyen:
-Ma különleges napunk van.
-(én) -Úgy ám Nagycsütörtök,( Úristen de idegesítő lehetek ezzel a tanáros stílussal...)
(egészen büszke voltam magamra, hogy angolul eszembe jutott Maundy Thursday egyébként)
-Ma a fodrászaink is mások. Mint mondtam, különleges napunk van. Sokan most vannak itt először.
-???
-Ajánlhatom Yvonne-t?
-Persze.
És most jön a lényeg. Yvonne, korombéli, de elgyötörtebb arcú, asszony volt,
a beszéde kicsit akadozott a bemutatkozásnál.
Én sem vagyok egy Shakespeare,-erre sem ügyeltem különösebben.
Aztán a hajmosásnál érzékeltem először, hogy a keze nagyon darabos, itt-ott rángatja a fejem..
A törülközőt már nem tudta turbánosan feltekerni, de ez is belefér.
Aztán megbeszéltük, hogy milyen is legyen a frizúr,
a frufrút már igazítani kéne, de egyébként csak szárítást kérek.
Nem mesélem teljes részletességgel, hogy a fésük keresgélését, a balzsamok kiválasztását, a hajszárító tartását,
a koncentrálás micsoda
arcjáték kíséretében történt.
Mármint a részéről.
Lassan derengett a felismerés: Yvonne fogyatékkal élő asszonytársam egyike.
A 35 perces küzdelem a hajvágásnál érte el katartikus pillanatát, de ezt már nem tudom tudósítani, mert behúnytam a szememet.
Odaajánlottam a Gondviselőnek mindkét szemem világát és az arcbőrömet. A hajam kinő úgyis.
Az olló koordinálatlanságát a behúnyt szem mögül is érzékeltem...
Túlesve mindenen (feltünően jól néztem ki...)
, kedvesen a kasszáig kísért és a tulnő előtt körbefordított, mint egy új, és ajándékba kapott hajasbabát.
-Úgye, milyen jó lett? kérdezte várakozóan.
A kanadaiakba lehet szerelmesnek lenni, mert ekkor az egész fodrászat odagyűlt körém és bizony körbecsodált.
-Yvonne, nahát, milyen jó lett, modern és hogy csillog...
Yvonne sugárzott a boldogságtól.
Fizetés, nagy borravaló (remélem ő kapja).
Yvonne-től kapkodó elköszönés.
Aztán a gyanúsan piros szemű tuajdonosnő megölelt:
-Köszönöm a bátorságát és a szívét -mondta, de ekkor már én is sírtam.
Kedveseim, kételkedünk, tamáskodunk, hordozzuk a sebeket.
Magunkét, másokét. Gyógyuljunk, Gyógyítsunk, Húsvét erre mindenképpen jó alkalom.
Áldott szép ünnepet mindannyiunknak:
gyógyító öleléssel,
Éva
az Üveghegyen innen,
Óperencián túl
Kanadából
4 megjegyzés:
Ez nagyon szép, jólesett olvasni. Köszönöm. Szép Húsvétot nektek!
De jó, hogy megosztottad! Nem tudom, én bevállaltam volna-e. Én is szép húsvétot kívánok nektek!
A rossz idő ellenére én is szép húsvétot kívánok nektek!
GGY.
De szép! És milyen jó ilyet olvasni...
(Már írtam szombaton is, de szerintem elfelejtettem bekódolni, és elveszett.)
Megjegyzés küldése