Születésnapra....

Belegondoltatok már, hogy ebben a modern világban mennyi emlék megy veszendőbe?
Megosztunk, lájkolunk, emaileket írunk, és persze telefonálunk. Hol vannak már a postán küldött levelek....Én még őrzöm azokat a dísztáviratokat, amiket születésem hírére kaptak a szüleim...a gyerekeimnek ilyen kincseket már nem tudtam megőrizni, már kiment a divatból...

De ennél sokkal értékesebb kincset őriz édesanyám,amit a 70.születésnapjára (ekkor már özvegyen...) kapott a testvérééktől. Nagyon személyes, felkavaró, és nagyon szép...családom története majd 150 levélben 1959-től 1987-ig. (valószínűleg akkorra mindannyiuk telefonigénylését elfogadták)
Édesanyám testvérei is közel egy időben alapítottak családot és az ország különböző részeibe kerültek.Körleveleket írtak indigóval, amit mindannyiuknak elküldtek.Bátyja szinte hiánytalanul megőrizte őket, és időrendi sorrendben, gondosan lefűzve átadta....Amellett, hogy olyan ,számunkra már teljesen elképzelhetetlen dolgokról szól, hogy vonaton küldtek a szüleimnek, akik állatokat tartottak egy zsák száraz kenyeret...rendőrségi.igazolással utazhattak csak a déli határsávba rokonlátogatóba.....vagy amikor állatvészkor nem léphettek ki a faluból, még a vonatok sem álltak meg...még mindig a marhák egészségi állapotának jó-vagy rosszabb voltától függ a mi szabadságunk is.Jelenleg úgy látszik, kissé jobbra fordult állapotuk.Reményünk van arra, hogy egy hét múlva szabaduljunk.Borzalmas a helyzet!Már a fene esz és rág az emberen....(Édesapa,1965.02.20)

Azon kezdem, hogy jan. 12.-én meghoztuk az új trabantot.Ha valahol láttok egy fehér PI 71-92 rendszámú speciált, az az enyém.Az öreget már el is adtam, kaptam érte 37 ezer forintot.Kissé szokatlan még, hogy a kocsi arrafelé megy, amerre kormányzom ,és ha gázt adok neki, akkor gyorsabban is megy, de meg lehet szokni!(1979)

Olyan szép és apró történetek is felbukkannak a családunk növekedésének mérföldkövei mellett, amik feledésbe merültek volna....
És ami Nekem olyan kedves és szívszorító.....A Fótról elhozott kotló a nyakamba kötve robogott be az állomásról éjszakának idején.Eddig már hat tojást sikeresen összetört ma!Tegnap megint kaptam egyet, azt kacsatojásra ültettem.A pulykánk is szorgalmasan tojik,van már hat tojásunk.(1964)

Szinte minden levélben van szó állatokról, szőlővesszőkről, befőzésről, hajtásokról,begóniagumókról, melegágyról.....

 Mire kinyílt a szemem ezekre a dolgokra,már nincs kitől tanácsot kérnem....Édesapám ma lenne 81 éves......

posted under |

8 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

S mire az ember értékelni tudná már kiszórta, sajnos.

Zsuzsa írta...

Könny van a szememben, pedig nem az én családom; de ilyenek tartoznak egy ember legnagyobb kincsei közé!
Szép, összetartó testvérek lehettek!

Csipkerózsa írta...

Milyen szép...
Ha ilyesmit olvasok, mindig kedvet kapok, hogy kinyissam a nagy faládát, amibe drága nagymamám mindenféle fontos papírját, leveleket, újságkivágásokat, ilyesmit tettünk el.

Vajon az én gyermeke(i)mnek lesznek ilyen kincseik rólunk?

Hajnalomka írta...

Ezt én is megkönnyeztem, annyira szép.
Köszönöm a múltkori gyors válaszodat birkanyírás ügyben, azóta sikerült venni birkanyírót.

margoo írta...

... most lenne 81 éves és nagyon büszke lenne rá, hogy a lánya IGAZI háziasszony lett azóta és csodálatos baromfi-népség veszi őt körül, akiket nagy-nagy szeretettel nevel :))

Anyavirág írta...

Milyen szerencsés vagy,hogy valaki megőrizte ezeket a leveleket. Nekünk is van egy-két régi iratunk, de ilyen személyes levelezés már nincs meg. Bár mi a régi fényképeknek is nagyon örülünk, éppen azok vannak soron, hogy kicsomagoljuk őket, és méltó helyre, méltó keretben kikerüljenek a falra, emlékeztetve minket, hogy honnan, kiktől származunk.

Farkas Ildikó írta...

Nagyon szívmelengető, Erzsó!...és valamiért azt gondoljuk, hogy ez már nem is érdekli a mai ifjúságot. Csak el kell kezdeni...és magától szövődik a múlt fonalából AZ" a meleg takaró, ami körülveszi az embert,minél inkább telik az ideje!
Emlkészem, amikor a kisfiam még kicsi volt, és anyukám - a Kovács Mama - régi, háborús történeteket mesélt neki, amikor "ottaludt", hihetetlen érdeklődéssel hallgatta...egyszer az iskolában meg is írta egy dolgozatban, valamelyik kedvenc történetét...Azóta is, amikor szóba kerül anyukám - aki sajnos már nincs köztünk- az első megjegyzése a fiamnak, hogy: "DE Szerettem hallgatni, amikor a Kovács Mama mesélt!"
Szóval ilyenkor azt érzem, hogy igenis van IGÉNY az emlékekre, van igény a múltunkra! :)

Guba Krisztina írta...

Ez annyira szép, szívetmelengető, és én annyira sajnálom, hogy nekünk nem maradtak ilyen dolgok :(

Azon gondolkodtam a mi gyermekeink, majd unokáink vajon miféle emléket fognak őrizni rólunk. Miből fognak kicsit visszaemlékezni ránk, arra, hogy hogy és mit éreztünk, mit éltünk át. Olyasmiket amik rádmaradtak.

Sztem . ilyen nekik nem lesz-legalábbis itt nálunk, biztos :(

Egy valamit olvasgathatnak majd -és talán az is valami- azokat a szerelmes leveleket amiket immár 16 éve őrzünk párommal. Amiket egymásnak írtunk, amikor ők még csak gondolat sem voltak. Nem vagyok öreg, de hála Istennek mi még papírra vetettük ezeket a sorokat :) ÉS, hogy most ezt a bejegyzést olvastam-kiváltképp örülök neki.
Semmi "polgárpukkasztó" nincs azokban a levelekben :), lehet jót fognak szórakozni rajta, lehet megértik majd azt amit olyan sokszor kérdeztek (és amit én elmondani úgysem tudnék nekik) "apa/anya te mit szeretsz anyába/apába"....

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments