Régen nem írtam, de igazoltan hiányoztam....

Az a jó a tyúktartásban, hogy mindig tartogat meglepetéseket. A múlt héten annyi tojás összegyűlt, hogy ajándékoztunk belőle bőséggel, hirtelen felindulásból a hét elején még a keltetőt is újra elindítottam.

Van úgy, hogy reménytelennek tűnő helyzetekből is győztesen kerülhetünk ki, csak esélyt kell adni a változásnak.

 Versenyeztem a kotlóssal, és kiütéssel nyertem, bár ez az utolsó pillanatig kétesélyes volt.
Elült a törpetyúkom, 13 tojáskáján , én pedig másnap elindítottam a keltetőt hatvan-egynéhány tojással.Azért nem tudom pontosan, mert most volt az első év, hogy nem jegyzeteltem, nem számoltam százalékot, nem vontam gyököt, bár nem is tudok, csak keltettem a magam örömére saját tojásokat és ajándékba kapott zengő tojásokat vegyesen.

Már fejben megírtam a bejegyzést arról, hogy bezzeg a tyúk nem töri össze a tojásokat, mikor megjelöli a két oldalát, mert  ő ennyivel okosabb és ügyesebb nálam.De nem várt esemény történt. Gondját viseltem én a kotlósnak, minden nap enni küldtem, nyugta volt, beszórtam tetűirtóval is-okulva egy előző évi tapasztalatból, miszerint a tyúktetű megjelenése egyenes arányosságban van a kotlós számával-mégis, egyik reggelre kint találtam a fészekről, a tojások közelében sem járt már órák óta és nem is akart már visszaülni .Közölte, hogy ennyi volt.A hideg tojásokkal rohantam fel, mint egy koraszülött mentő, és gyorsan bedugtam a keltetőbe őket, nem sok reményt fűzve a csodához.Az én pipjeim aztán szép sorban kikeltek, több mint negyvenen vannak, de a krédlitojások meg sem moccantak.
Most már tudom, hogy nem melegítette őket mostohájuk teljes gőzzel, késve indultak fejlődésnek és átvészelték a magas páratartalmat ,míg a többiek kikeltek,de lámpázáskor kiderült, hogy van élet bennük-még kaptak egy esélyt tőlem.Most megy a keltető 13 picike tojással, és még sosem küzdöttem így néhány csibéért. Várom a csodát!

Gyerekkoromban azt sem tudtam, mi fán terem a medvehagyma. Aztán húsz évvel ezelőtt Ausztriában segédkeztem egy húsvéti ebéd előkészületeiben ,egy Attersee környéki kis erdőben szedtünk medvehagymát ,és valami csodálatos, forró vajjal leöntött,medvehagymával és túróval töltött tésztát főztünk belőle.
Évekkel ezelőtt a piacon vettem néhány csokorral, legeltük aztán a vajaskenyérhez, mint a nyulak.
Két éve pedig, Bettussal alapoztuk meg barátságunkat egy Medvehagymát kiscsibéért csereakcióval.

Tegnap saját szememmel is megláthattam, milyen elképesztően szép egy tengernyi medvehagymaszőnyeg az Orfű környéki erdőkben.

Egy megkésett hóvirággal is találkoztunk

Még tavaly tavasszal, a szomszéd faluban egy szombati kenyérbeszerző körúton egy kedves ismerősömmel együtt vártuk ki a sorunkat a boltban. És miről kezd beszélni az ember? Időjárásról, kertről, baromfikról.Mire megkaptuk a kenyerünket, már fel is ajánlottam a kotlósa alá néhány orpington tojást.
De én csak adtam úgy, barátságból.Ő pedig néhány hónapja, egy vasárnap délelőtt  beállított egy krédli kakassal és tyúkocskájával, csak úgy, barátságból.

hívhatjuk krédlinek, japánnak, de erdélyi barátunk liliputinak hívja őket

Olyan szép állat, hogy ha A kiskakas gyémánt félkrajcárja meséhez szereplőválogatást hirdetnének, ott lenne a döntőben, az tuti.És tyúkocskája néhány napja tojni kezdett, már 6 tojást őrizget a fészekben.Rendkívül büszke és bátor férfiú, kerítésen keresztül naponta többször megtámadja a nála háromszor nagyobb wyandotte kakast.
Hamarosan indítom a keltetőt,már számolgatom a napokat.És próbálom magam türelemre inteni...

Mindent akarunk, azonnal, ma ez a menő.És pont erre tanít a keltetés,hogy türelemmel, alázattal, a legjobb tudásod szerint járj el, hiszen új életkezdeményeknek mutatod az utat.És nem gyorsíthatod fel, hogy te márpedig két hét múlva akarsz napos csibét dédelgetni és  nem tudsz belenézni abba a tojásba, hogy most éppen búbos gatyás kakaska vagy csak egy szimpla vörös tyúkocska fejlődne-e ki belőle.Nagyon jó ezt az izgalmakkal teli várakozást megélni, próbáljátok ki!