Vágj bele a gazdálkodásba!


Leírhatatlan érzés a saját tojásunkat enni.Tavasszal, amikor beindulnak a lányok, nem győzöd elajándékozni, jó esetben eladni vagy a keltetőt indítani..Aki csak rád köszön, kap 10 tojást.Ilyenkor pedig, amikor  a tyúkok nem tudják, hogy itt a tavasz, úgy főzöd a rakott krumplit, hogy délelőtt 11-kor lerohansz megnézni, megkönyörültek-e rajtad.Szóval vannak a piskótás hónapok és a 1 tojásos sütemények időszakai.Azt a néhány hetet, amikor pedig leállnak, ki tudom húzni háznál vett tojással.

Nekem ez már óriási siker,(és ezért is vágtam bele a blogírásba) hogy néhány embert sikerült megfertőznöm és belevágtak a baromfitartásba,esetleg a borsóvetésbe,vagy fóliasátruk nőtt az udvarukban.És higgyétek el, nem kell szaktudás, hozzáértés! Mások is elkezdték egykor és megtanulták. Én az első években mindent egymásra vetettem, mert ki akartam használni az üres helyeket, de így is működött.És  nem tudtam elvágni egy állat nyakát sem, most megcsinálom, mert nincs más választásom.Ha blogírásba bele lehet vágni anélkül, hogy a szóközökkel komolyabb kapcsolatba kerülnél, akkor ebbe is...

Buzdítalak Benneteket, vágjatok bele!
Nem kell 50 tyúkot tartani,tarthatsz ötöt is!Ha a kertészkedés vonz, először készíts fűszerágyást, ültess bele paradicsompalántát, egy sor retket!Kezd kicsiben!

Vannak emberek, akik álmodoznak a saját tojásról, egészséges baromfihúsról, de mindezt mondjuk az V.kerületben nehezen tudnák megvalósítani.És vannak azok az emberek, akiknek még mindig ott áll az üres melléképületük, a kész tyúkólak, disznóólak..Csak valahogy találkozniuk kellene...

Nem csak egyféle járható út van.Hallottam olyan példáról, ahol egy néninek megvette a városban élő ember a 40 kacsát, tápot, kukoricát.A néni felnevelte őket és 20 kacsa az övé maradt.

Vagy tudok családokról, akik öten összeálltak, vettek egy kis földet, állatokat tartanak, kertészkednek.És beosztják a munkát egymás között, aztán, amit megtermelnek-elosztják.A munka öröme mellett még közösséget is formáltak maguk köré.

És tudok olyan lakótelepen élő családról, aki évek óta az önkormányzattól bérel jutányos áron kertet.

Sajnos nálunk is sok a megműveletlen kert és sok a teljesen parkosított udvar.Már faluhelyen is eltűnnek a veteményesek...hiszen tudunk ideológiát gyártani ahhoz, miért is nem tartunk háznál állatokat, termeljük meg a zöldséget a kertünkben.De biztos az, hogy ráfizetsz arra  hogyha tudod mit eszel?
Ha városban is élsz, nézz körül, hátha van falun, kertes házban élő rokonod, barátod!Ha nincs,biztosan tudnak Neked ajánlani olyan megbízható, munkanélküli embert, aki szívesen nevelne neked baromfit, nyulat, termelne krumplit, vagy amire szükséged van!

Ne késlekedj,jön a tavasz!


posted under |

11 megjegyzés:

almameter írta...

Igen, már vidéken is elszoktak a gazdálkodástól, én is tapasztalom, hogy sok helyen virágoskertek sincsenek, nemhogy veteményesek. Nem is beszélve a jószágokról...
Jó, hogy Te is buzdítod az olvasókat. Bár minél többen térnének vissza a gazdálkodáshoz!
Erzsi

András írta...

Javasolnám az "igazi" városiaknak a fürjeket, mint kisállatokat:)Aránylag igénytelenek, -10 fokot is kibírják, egy négyzet,érteren 8-9 darab teljesen jól elvan ketrecben, s nem hajlamosak a repülésre, rikácsolásra. Nagyon csendesek, aranyosak, nekem 5 db van az erkélyen tartott ládában :)

Tavasztól őszig 3-5 tojást adnak, nem esznek sokat, nem büdösek, s a húsuk is finom ;) Alternatívát jelenthetnek a tyúkokkal szemben, ha csak kis területünk van.

Krisztina írta...

Itt nálunk még elég sok háztáji van, a mienknél komolyabbak, kecskével, nyulakkal, ludakkal, kacsákkal stb. Hálistennek a mi tyúkjaink nem álltak le a tojással, most pedig már felfutóban van a termelésük. Összesen 3 tojásmentes nap volt a télen, 3 hétre elosztva, és a legrosszabb 3 hét tojásmennyisége: 13, 17, 19 tojás/hét. Így egyszer sem kellett tojás vennem. Heti kb. 15-20 tojás a családunk szükséglete attól függően mit kíván az uram enni, így szűköcskén még ekkor is megvolt. Tojótápot egyszer sem kaptak a tyúkok, csak a falu széli földeken termett szemestakarmányt, meg konyhai vegyest.

kovtama írta...

Nekem tudod mi tűnt fel?? Hogy egyre jobban írsz! És egyre jobb képek kerülnek ide. Szépül a blogod, gratulálok Neked.:) Szép napot.

Névtelen írta...

A mi falunkban is sajnos azt tapasztalom, hogy a sok háznál a kertekben gyepesítettek, és nem művelik. Szomorú, mikor a kerti kapa zúgása helyett a fűnyírókat hallhatjuk gyakorta.Kevés a pénz a családokban és megmagyarázzák miért éri meg szálanként megvenni a zöldséget, répát, kilónként a sz@r krumplit a boltban és inkább tespedni az árnyékban.Pedig még ha pénzbe is kerül a vetőmag stb. mennyei a saját termést fogyasztani. Az állattartással is kacérkodom, de egyelőre szüleim jól bírják, s tőlük kapok tojást, csirke-, nyuszi husit. :) Eszter

Anyavirág írta...

Bár már mi is a saját tojásnál tartanánk.... Alig várom már... De egyelőre még a leendő tyúkólunkba besüvít a szél, a hó.

Névtelen írta...

Én még ennél is kisebben kezdtem: retekcsírát készítek, aranyvesszőt hajtatok, tulipánt hajtatok, de valamit muszáj! A fürjek megmozgatták a fantáziámat, ennek utána kell nézzek.
De olyan megnyugtató azt olvasni, hogy nem kell hozzá szakértelem. Nekem is az a véleményem, hogy csinálni kell, csinálni, mert a semmiből nem lesz semmi, és csak úgy szerez tapasztalatot az ember, ha nekikezd.
G.

Lizi írta...

Olyan klassz megjegyzéseket írtatok ,köszönöm!András!Ha van kedved,megoszthatod velünk erkélyes-fürjes tapasztalataidat!Várom,az emailt!

Csipkerózsa írta...

Az ilyen bejegyzésekért (is) szeretlek olyan nagyon.
20 tojásunk van most már naponta, pénteken indul a keltető, hatalmas az izgalom, mert most már saját tojásból keltetünk Hetente 80 tojást biztosan eladok, ennek felét itt a faluban veszik meg. És ez olyan szomorú...
Nagyon sokat kaptam, tanultam Tőled. Egyszerűen jó, hogy vagy.

U.i.: A fürjek nagyon jó kis madarak, nekünk is lassan jön az új állomány.

Szilvi írta...

Ház ez csodás, ez a blog! Ma elkezdtem olvasni az elejétől, és már a felénél tartok. Nagyon kedves hangon írsz, átragad az emberre az örömöd! Mi Buda közepéből nyaranta elzarándokolunk Erdélybe egy 200 lelkes faluba - na, ott van valami ilyesmi hangulat, mint a te kertedben!
Csak így tovább!
Puszi: Ittzés (Réthelyi) Szilvi

Balázs Haui írta...

Remek blog, kitartást és örömöt kívánok hozzá! Mi gyárilag városi népség vagyunk, de a havi majd' 40ezres távfűtési díj arra kényszerítette a szüleimet hogy megtakarított pénzükből építsenek egy házat a hobbikertben, ahol fával egy teljes szezon kijön kevesebből.

Idén márciustól tojnak a kacsáink, raklapokból építettem a házukat, négy futókacsa, három tojik, egyikőjük kicsit retardált, nehéz gyerekkora volt, meg fiatal is még.

Csak tört kukoricát és búzát kapnak, többit összeszedik maguknak. Télen kapnak csak kacsanevelő takarmányt fehérjepótlásként mert akkor nincs bogarásznivaló.

Meztelen- és éticsigátlanításra lettek beszerezve, és ugyan szeretjük a kacsahúst de őket nem esszük meg, pláne hogy kb. folyamatosan van öt-hat doboz tojásuk a hűtőben, napi három a rendszeres. Elképesztően finom, kb. úgy viszonyul a tyúktojáshoz mint a kalács a kenyérhez. Palacsintát/császármorzsát és metéltet készítünk leggyakrabban kacsatojásból.

Megértem hogy nem nagyon lehet kereskedelmi forgalomban kapni (max. piacon), eléggé nehéz letörölni róla a hmmm.. "maszatot" száraz papírtörlővel, és azon mosatlan állapotában szabad csak tárolni. Ha megmosnánk akkor megsérülne a tojást védő vékony filmréteg és bejutna a szalmonella a vízcseppekkel.

Feltörés előtt viszont alaposan lesúrolom hypós vízzel, bár - lekopogom - hogy tojásos nokedliben és római carbonara-ban sem okozott problémát, pedig ott nincs nagyon hőkezelve a tojás.

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments