már
05
Kicsit elmaradoztam a bejegyzésekkel, de volt rá okom(sajnos).Nem zúdítanám Rátok a konkrétumokat, mert mindannyian vívjuk a magunk küzdelmeit.
Tavaly egy veszélyes rengetegbe keveredtünk, betegségnek hívják.Nem vettük észre, hogy kerültünk oda, de a kifelé vezető utat sokáig nem leltük.A családunk, barátaink támogatása nagyon sokat segített, és az, hogy bíztunk a Jóistenben, nem véletlenül jelölte ki ezt a nehéz utat nekünk.És már láttuk az ösvényt, ami kifelé vezetett, már beragyogott a nap fénye a lombok között....néhány napja azonban egy másfajta rengetegben találtuk magunkat.Most itt próbáljuk venni az akadályokat sorban egymás után.És keressük a kifelé vezető utat...tudom, hogy együtt,egymásba kapaszkodva és egymásból erőt merítve sikerülni fog..
posted under |
12 megjegyzés:
Bár nem ismerjük egymást, de a legjobbakat kívánom nektek. Gyógyulást, egészséget!!!
Kedves Lizi! A soraid nagyon szíven ütöttek. Szívből kívánom, hogy rátaláljatok a kifelé vezető útra.
Olvasgatlak régebb óta, nagyon megdöbbentettél...Gyógyuljatok mielőbb... :-)
Ó :(:( Nagyon sajnálom, sok erőt és jobbulást nektek!!!!!!
Én is azt tudom kívánni, találjátok meg a kivezető utat! Ha bármiben segíteni tudunk, csak szólj!
Legyőzitek ezt is! Szívből kívánom!!!
Kitartás!
Olyan pozitív az életviteletek, legalábbis a blogodból ez jön le, nem történhet semmi nagy baj veletek! Minden jót! Eszter
♥♥♥
Kívánok mindent legyőző erőt!
Minden nap eszünkben vagytok, emlegetünk Benneteket, imádkozunk Értetek.
Kapaszkodjatok belénk is, talán segít.
Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rátok és erre a bejegyzésedre, annyira szíven ütött amit leírtál. Kívánok minden jókat nektek.
Megjegyzés küldése